~Milyen érdekes...Akármilyen régen is beszéltünk egymással, amikor újra találkozunk, ugyanott folytatjuk, ahol abbahagytuk. Az igaz barátságot nem a mennyiség, hanem a minőség jellemzi. Nem az időjárásról és a számlákról csevegünk, hanem a fontos dolgokról,- álmainkról, céljainkról, új ötletekről. Annak ellenére, hogy nem találkozunk gyakran, Te megértesz engem és fontos számomra a tanácsod, a véleményed. Szeretném ha tudnád, milyen sokat jelentesz nekem. És úgy érzem nincs az a távolság és idő, ami a barátságunkat szétszakítaná.

 "Látod, ez a baj veled...Képes vagy újra és újra elkövetni ugyanazokat a hibákat.Folyton megbízol olyasvalakikben, akikben nem kellene,és aztán ott maradsz, a földön elesve, egyedül. Ez pont olyan mint a sótartó. Emlékszel? Nem volt rajta a teteje és te a tartalmát mindenestől belezúdítottad a levesedbe. Ráadásul kétszer is elkövetted ezt a hibát. De fogadni merek rá, hogyha holnap, ebédkor ugyanúgy raknám oda az asztalra, te megint túlsóznád a levesed. A hibákból tanulni kell, nem újra és újra elkövetni őket. Még ha nehéz is. De a legfontosabb: Mindig tudnod kell felállni és azt mondani:~Tanultam belőle és nem fogom újra elkövetni! "

  Mit csinálsz te velem? Elvarázsolsz?
- Nem értek én ahhoz. De ha értenék hozzá, elvarázsolnálak. Téged is elvarázsolnálak, meg mindent, az egész életet. Fújnék egyet, és attól eltűnnének a gondjaid, és minden jó lenne, minden úgy történne, ahogyan akarjuk, és mindig melletted lehetnék...
- Megunnád... - cseppnyi szomorúság bujkált a lány hangjában.
- Nem unnám meg.
- Dehogynem. Előbb-utóbb mindent megun az ember.
- Akkor elvarázsolnám az unalmat is. Kiirtanám az életből. Azt mondanám: akarom, hogy mindig újak legyünk egymásnak, és úgy is lenne.
- Szép varázslat volna.

El sem fogjátok hinni,de a Szolnoki főiskolán vagyok.Na persze csak kísérőként.Lesz még pár szabad órám,de feltalálom magam.Egyébként Tomit kísértem el.Tök érdekes lehet ha valaki már fősulira jár.Annyira szeretném,ha felvennének a Színművészetire.Hát,mondjuk ilyen érettségivel,nem vagyok benne biztos...Még jó,hogy annyira nem fog számítani.Nagyon remélem,hogy meg van a négyes.Na majd a szóbelivel megpróbálok javítani.Anyu azt mondta,hogy csak akkor mehetek az angliai útra,ha minimum négyesre érettségizek le földrajzból.Én megteszem a tőlem telhetőt...
Most újabban rá vagyok kattanva a vintage cuccokra.Annyira jól néznek ki,egyediek és még jól is állnak.Ma is egy olyan darab van rajtam. Anya unokatesójától kértem el.Egy piros ruha,fekete gombokkal,de nagyon csinos.Feldobtam egy övvel,egy pöttyös harisnyával meg egy magassarkúval.Szereztem egy kék-fehér ruhát is.Olyan stílusú,mint a Született feleségekben,Paul Young 2. nejének,Beth-nek a ruhái.Az is nagyon szép. =)
Nem is tudok mit írni nektek.Beteg vagyok.Szedem a gyógyszert amit kaptam,de nem tudom mennyit használ.Legalább a torkom nem fáj már annyira.Tegnap voltunk énekelni Nagylakon.Hát,nagy élmény volt,az biztos. Mínusz 40 fokban,kint állni a hidegben,úgy,hogy az embernek a vadiúj körömcipője lesüllyedt a kavicsok közé...
Utáltam. Ráadásul holnap is van egy fellépésünk a Petőfi parkban.Komolyan mondom,a szőrös fehér csizmámban megyek...
Nem sokára ki fog jönni a Midnight in Paris,meg a Lopott idő is.Már alig várom.Végre lesz valami értelmes a mozikban.Tuti,hogy meg fogom őket nézni.A Midnight in Parisnek már a plakátja is nagyon tetszett.Van Gogh stílus keverve modern képekkel.A Lopott időnek pedig a trailerjét tartottam izgalmasnak,tök jól meg van csinálva.Érdemes megnézni.
Pénteken nem voltam suliba,tehát tuti,hogy szívatni fognak bioszból.Az a házisárkány kedves tanárnő azt hiszi,hogy csak az ő órájáról hiányzok és ráadásul szándékosan.Hát nem.Nagyon nem.
Hm,azt hiszem,most abbahagyom a blogolást.Lassú a gép,meg inkább olvasok.Nemrég szereztem be Lakatos Leventétől a Love Club-ot. Itt az ideje nekikezdeni...=)

Hát idáig fajul a világ...Hogy pontosan meddig is? Hát,addig,hogy az embernek informatikán kell blogolnia,mert egyébként nincs rá ideje. Igaz,hogy még csak ősz van,de én máris el vagyok havazva.Holnap infó osztályozóvizsga-vagy legalábbis hasonló- és még sejtelmem sincs,hogy fogom megcsinálni.Aztán ott a földrajz érettségi is...Hiába tudom,még tanulni kéne,csak nem visz rá a lélek egyszerűen.De ahogy észrevettem,más is így áll hozzá sajnos...=/
Nem is tudom mi lesz velem.Komolyan,ilyenkor már csak a jószerencsémben bízok...Egyébként a hétvégét finoman szólva utáltam.Az időjárás miatt.Búcsú volt Lelén,de szakadt az eső meg hideg volt,szóval senkinek sem volt kedve kimozdulni otthonról.Nekem meg főleg nem...
Tehát ahelyett,hogy a búcsúba lettem volna,vagy akár a földrajzot tanultam volna,nekiálltam Született feleségeket nézni.Végeztem is a 6. évaddal. Szörnyű. Mármint nem a sorozat,hanem az,hogy ilyen lusta disznó vagyok.Meg beteg.Úgy megfáztam pénteken,hogy öröm volt nézni. 1 órát vártam Tomira egy szál pólóban és széjjelfagytam. Egyébként,ha bármely makói lakos hallotta este 9-10 óra körül a "Hakuna matatát" valami idióta előadásában,akkor az ne lepődjön meg,nem az ufók voltak,csak a Zsani fázott és kínjában énekelt. Egyébként azt sem értem,hogy hétfőn minek kell bejárni suliba? Van egy angolom,egy infóm,egy tesim,meg egy fizikám. Mindezt úgy,hogy 9-kor kezdek és fél 1-kor már végzek.Hát nem volna egyszerűbb otthon maradni? Nem... Bár igazából csak nézőpont kérdése.Legalább olyan,mintha hosszú hétvégém volna...=D
Jut eszembe,elkezdtem végre táncolni és máris érzem a jótékony hatásait.Egyébként a Broadway Dancenél vagyok és tetszik.De tényleg.Most már nem nyúzom magam,mint a néptáncnál,hogy "fúúúj,nem akarok menni" hanem boldogan lépem át a ház ajtaját. Főleg most,hogy Tomi megígérte,hogy táncol velem a páros táncban.Kíváncsi vagyok,hogy fog menni neki az akrobatikus rock&roll....=)
Hm...Neki is már lassan 1 éve.Úgy hozzászoktam,hogy velem van,nélküle elég nehéz lenne.Ott van a nehéz pillanatokban -amiből most már egyre több van- és néha elég egy mosoly is,hogy jobban érezzem magam.
Csengőszó,csengőszó,ez a jelző volt. Azt hiszem,ideje lenne befejezni.Hát jó.Egy idézettel búcsúzom mára:

Néha rettenetesen magányosnak érzem magam, mégis igyekszem élni az életem. Ugyanúgy, ahogyan te gondoskodsz minden reggel a madarakról, végzed a dolgod a kertben, én is összeszedem magam minden reggel. Míg kimászom az ágyból, megmosom a fogam,  reggelizem, felöltözöm, elindulok az egyetemre, legalább harminchatszor kell apró csavarokkal összerakni magam: gyerünk, egy új nap áll előttem...

"Kerek tizenöt percig feküdtem mozdulatlanul a padlón.Ebből a perspektívából egészen másnak látszott a világ.A tekintetem végigpásztázta a polcokat,rápillantott egy-két könyvcímre.Átsiklott a csecsebecséken,a táskámon,a füzeteimen.Furcsán békésnek tűnt minden,egy valamit kivéve.És az a valami én voltam.Őrjöngeni lett volna kedvem,dühöngeni,talán még pár tányért is a falhoz vágtam volna.De nem tettem,csak feküdtem továbbra is mozdulatlanul.Rengeteg gondolat és érzés kavargott a fejemben,némelyikről nem is tudtam,hogyan került oda.Hihetetlen,hogy a szerelem mit művel az emberrel.Egyszer a mennyországba repíti,máskor meg a pokolba taszítja.Egyre jobban el-elkalandoztak a gondolataim és hirtelen arra eszméltem rá,hogy már nem is érzem olyan égetőnek problémámat mint ezelőtt pár perccel.Nem tudom,hogy miért,talán a szobám színének köszönhetően,de úgy éreztem,hogy végre megnyugodtam és azon kaptam magam,hogy semmi értelme tovább feküdni a parkettán.Erőt vettem magamon és felálltam.Kivánszorogtam a konyhába,majd ránéztem a mahagóni faliórára.Kerek tizenöt percig feküdtem a padlón..."

 /Először is kapcsold be a zenét,csak úgy hatásos igazán.Képzeld bele magad a lány helyzetébe,majd olvasd lassan és csendben.../

Csak ülök a sötétben és gondolkozom.Semmi fény,semmi szín,semmi hang,csak sötét csend.Odakint tombol a vihar,én meg bent gubbasztok elzárkózva a világ elől.Fáj minden gondolat,minden hang,minden szó.Nem tudok nélküle élni,hisz ő a mindenem,ő volt és ő lesz.Érzem,hogy tennem kell valamit,hisz kezdem teljesen elveszíteni a boldogságomat.Hirtelen feltépem az ajtót,csak rohanok a sötét ég alatt.Velem száguld minden gondolat,versenyt futva az idővel.A mezőn át,a völgyön át,szaladok hozzád.Várom a mosolyod,a nevetésed,lelkünk tavaszát,mi egykoron volt.Szél tépázza a ruhámat,eső áztatja arcomat,a hajam csapzott és kócos.Egyre gyengül az erőm,de nem adom fel.A virágillat ahogy keveredik az esőével,borzongva átjárja a lelkemet.A lábamat alig érzem,a szívem hevesen dobog,de nem adom fel,mert látni szeretnélek.Veled szeretnék együtt lenni,örökkön-örökké.Az idő nem gyógyítja be a sebeket,nem tudok tovább várni,nem tudom elviselni.Reményvesztetten folytatom az utam,kapkodva a levegőt,mint egy fuldokló ember,kinek a feje felett készülnek összecsapni a hullámok.Hallgatom a lelkem sivár sóvárgását,a madarak énekét és boldogtalannak érzem magam.Csak rohanok és rohanok,nem törődve semmivel sem,céltalanul a nagyvilágban.Bolyongok a sötét erdőben a boldogságot keresve.Már nem tudom merre tartok,már nem is próbálok kiutat keresni,csak rohanok,amíg az erőm bírja.A fák ágai véresre karcolták az eső áztatta arcom, és már alig látok át a könnyfátyolon,mi a szemem csillogását elfedi.Egy óvatlan pillanatban kő kerül a lábam elé és megbotlom.Nem tudok felkelni,az erőm kezd elhagyni.A lábaim sajognak,a kezeim fáznak.Nem tudom mi lesz velem,nem tudok,csak rád gondolni.A lábam alól kezd kicsúszni a talaj,érzem,ahogy összeesem,s felnézek a csillagos égre.Gondolkodom a múlton,azokon,amiket együtt átéltünk.Tisztán emlékszem a kis tóra, a hattyúkra,arra,ahogyan a szemembe néztél,ahogy gyengéden megcsókoltál miközben a csillagok fénye ragyogta be arcunkat.Éreztem ahogy a képzelet a csípőmre fonódik és ahogy a hangod átjárja a lelkemet,ezzel is örökkévalóságot adva a pillanatnak.Azt mondtad sohasem hagysz el,mindig vigyázol rám.Most vajon a csillagok közül figyelsz,fentről nézel le rám? Látod amint küzdök,és látod amint kezdem feladni a harcot.A lelkem nem bírja tovább ezt a kínszenvedést,ám a testem még erőlködik.Mikor lesz már vége?Mondd mikor?Mikor lehetek végre veled? Egyre jobban villámlik,de az égen még fényesen ragyognak a csillagok.Hallom a szörnyű hangot,amint becsap a villám valahová.Olyan közel,hogy a félelemtől összerezzenek.Mintha tőrt döfnének a szívembe,úgy hasít belém a fájdalom,s összegörnyedve szenvedek.A szívem vérzik,s már nem csak képzelődöm.Mindenem tiszta sár,a ruhám cafatokban lóg rólam.Falevelek borítanak be,ám a testem egy merő jéghalmaz.Már nem csak a félelemtől reszketek.A lábaimat nem tudom mozgatni és érzem,amint a kezem is kezd megdermedni.A szemhéjaim elnehezülnek,a légzésem lelassul és érzem,hogy kezdem elveszíteni a földi létem valóját.A lelkem egyre könnyebb és már nem félek.Tudom,hogy te ott fent vársz rám.A látásom már nem ér semmit,csak a lelki szemeimre hagyatkozhatok.Látom,amint rám emeled a tekintetedet és hívogatóan felém nyújtod a karodat.A tenyeredbe helyezem kezem,s felhúzol magadhoz.Együtt szárnyalunk,csak te meg én.Egyre magasabbra és magasabbra. Homályosan látom a magam mögött hagyott sártengert és az egykori lelkem templomát.Végre boldognak érzem magam.Most,hogy itt vagyok veled és karjaid ölelően védelmeznek.
De most hirtelen mi történik?Mondd mi?Valami visszahúz a földre,vissza a valóságba.Elmosódik a kép,nem látok már tisztán.Kinyitom a szemem,körülnézek.Az ágyamban fekszem és a holdfény világít be az ablakon.Látom,amint felébredsz és azt,ahogy az álomittas mosoly kiül az arcodra.Gyengéden megcsókolsz és magadhoz húzol.Hozzád bújok és próbálok aludni,de egy könnycsepp legördül az arcomon.Mindössze ennyi emlékeztet a fájdalmas álomra.De most,hogy itt vagy velem,már nem félek semmitől,hisz két világ van.Egy amelyiket álmodjuk és egy,amely a valóságban létezik...

"A naptárját lapozgatva nem tudott mihez kezdeni.Elmerengett azon,hogy itt a nyári szünet,a jó idő,ő meg teljesen el van veszve a tér-idő zónában.Akkor pillantotta meg,hogy ma június 16-a van...Egy kis idő kellett hozzá,mire eljutott a tudatáig,hogy mit is jelent valójában ez.Ekkor a homlokára csapva felkiáltott:-Hű,hát ma két éves a blogom! Feltétlen írnom kell egy posztot! És eldöntötte magában,hogy amint hazaér,azonnal neki is lát..."

-folyt.köv.-

Egyet jól jegyezzetek meg:
Ha a tanár azt mondja,hogy könnyű lesz a dolgozat,ha a fogorvos azt mondja,hogy nem fog fájni és ha a horoszkópod azt írja,hogy jó napod lesz,akkor készülj a legrosszabbra.

Nálam is így kezdődött minden.Már reggel jelentkeztek a gondok.Elaludtam,nem volt itthon alma,kész divatkatasztrófa voltam és még a hajam sem akart jól állni.Mikor indultam volna a buszra,egészen pontosan épphogy felvettem a cipőmet,megcsörrent a telefonom.Gondolkoztam is,hogy ki a fene lehet ilyenkor,mikor én világosan kijelentettem mindenkinek,hogy engem NE hívjanak 06:55 és 07:01 között mert olyankor rohanok a buszra és nincs időm telefonálni.De túltettem magam rajta és felvettem.Tomi volt az,hogy itt áll a kapu előtt és akarom-e,hogy elvigyen a suliba.Először azt hittem,hogy hülyéskedik,de kimentem megnézni és a nyakába ugrottam,mert tényleg ott volt ^^
7:30-ra kellett bent lenni a suliba,ami nekem össze is jött,csak éppen a szekrénykulcsom hagytam otthon,ezért rohangálnom kellett a portásbácsi után,aki naná,hogy nem volt még bent a suliban.8 előtt 10 perccel mégis megszereztem a kulcsot és kivettem a mérésazonosító lapot,ami a kompetenciához kellett,ugyanis mi azt írtuk ma.Kicsivel 8 előtt beviharoztam a terembe,ahol közölték,hogy nem is lett volna olyan fontos,mert kaptunk belőle még egyet.Szuper.Feleslegesen rohangáltam.
Leghátul volt a helyem  és hál'istennek egyedül ülhettem.Még jó.Azt hiszem,másképp nem is tudtam volna figyelni.Annyi mázlim még volt,hogy matekkal kezdhettem,így arra fordíthattam több energiát,mert a magyar meg amúgy is megy.A magyarból mindet megcsináltam,a matekból pedig csak 2 feladat maradt ki.Ez szerintem nem rossz arány.Remélem jól válaszoltam mindenre =)
Fél 12 körül lett vége.Elsétáltam a buszmegállóba,de naná,hogy nem volt buszom,csak fél 1-kor. Felhívtam aput,aki elmondta,hogy anya a fodrásznál van.Kaptam a lehetőségen és megpróbáltam felhívni,hogy jelentsen be engem is a kozmetikushoz,mert 2 hete mondogatom neki,de még mindig nem került rá sor.Kb. a 9. hívásra vette fel a telefonját.Kérdeztem tőle,hogy mehetek-e ma,de addig húzta,hogy az orrom előtt ment el az expresszjárat...Kiakadtam egy "kicsit".
Úgy döntöttem,hogy akkor hazamegyek a feles leleivel.Akkor jöttem rá,hogy a bérletem meg otthon maradt,de pont összefutottam Szandyval,aki felajánlotta,hogy ideadja az egyik bérletét/a zomborit/ mert úgyis csak azt figyelik,hogy 5. hó legyen rajta.Felszálltunk és 12:28 perckor megcsörrent a telefonom.A fantasztikusan csodálatos anya volt az -.-
Végül csak sikerült neki eldönteni,hogy menjek 3-ra.Szóval lecsörtettem a lelei buszról és felszálltam a fél 1-es szegedi járatra.Kivételesen mázlim volt,mert az expresszjárat felirat villogott rajta.
Rövid időn belül Szegeden voltam.Hívtam anyut,hogy hol kellene leszállnom,de volt egy olyan sejtésem,hogy a hídnál.Naná,hogy akkor vette fel,mikor a busz elhagyta azt a megállót.Egészen a Mars tértől kellett eltalálnom a Tiszapalotáig. Egy az,hogy kegyetlenül meleg volt.Kettő,hogy fáradt voltam.Három,hogy azt se tudtam merre menjek.Négy:Egyébként is elegem volt ebből a napból így,a közepetáján.Tehát elindultam valamerre abban a gatyarohasztó melegben.Apa hívott is,hogy merre vagyok.Tök jól meghatároztam: -Hát,öö izé,itt vagyok Szegeden.Itt lenn a p*csába,itt ahol az a folyó,az a Tisza folyik,meg előttem van valami híd,meg van itt valami hajóállomás.
Biztosan nagyon örült neki apa,hogy ilyen jól tájékozott lánya van... =D
Aztán egy váratlan,ám várva várt pillanatban megpillantottam a Tiszapalota egyik sarkát.Kb. 200m-re voltam tőle.Megint becsörgött a telefonom,anya keresett,hogy merre vagyok már,mert elindult.Na mondom,ez fantasztikus.Hárman egyszerre futottunk össze.Én gyalogoltam,Anya a Volkswagennel jött szemből,apa meg a másik irányból.
Szóval hárman összetalálkoztunk.Én az idegesség határán rég túl voltam,talán már az összeomlásét súroltam.Valószínűleg látszott is rajtam,mert anya felajánlotta,hogy menjünk el ebédelni a Hóbiártba,mert tudja,hogy az az egyik kedvenc éttermem.Rengeteget ettem.Remélem hízok tőle egy kicsit.Ha kérhetném,akkor a fenekemre és ne a hasamra =D
Anya mondta,hogy oké,most akkor sétáljak vissza,de a drága apukám kivédett,hogy eleget szédelegtem ma már a tűző napon ^^
Így hát kénytelen volt visszavinni anya.A kozmetikusra kb. 1 órát vártam.Addig beálltam a szoliba 6 percre.Még életemben nem próbáltam ki,nagyon szolárium ellenes vagyok.Hogy akkor miért is adtam rá a fejem? Mert ezek EU szabványnak megfelelő,a lehető legjobb csövek voltak és elég gyengék is.Amúgy meg azért,hogy ne égjek le ha napra megyek,szóval,hogy legyen valami színem,mert olyan fehér vagyok,mint a kompetenciamérős lap.
A kozmetikus rendesen megkínzott.A lábamat legyantázta,az arcomat helyrehozta,csak a szemöldököm nem tetszik túlzottan...
Épphogy lekéstem a feles buszt.Maradt a háromnegyed 5-ös.Reménykedtem abban,hogy legalább a pesti járatot elérem/17:25/ de ez abba is maradt,mikor az órámra pillantottam 17:23-kor és még csak Sándorfalvánál vagyis Klárafalvánál /Nővérem szólt,hogy elírtam =D/ tartottunk.
Bár,így utólag végiggondolva,nem is akkora katasztrófa,hogy nem értem el,mert a pestire nem biztos,hogy felengedtek volna a bérlet bemutatása nélkül.A 18:20-ason meg mindig lelei a sofőr és nekik meg már meg sem kell mutatni ^^
7 óra körül értem haza.Alig vártam,hogy vége legyen ennek a napnak.Azóta csak fekszem az ágyamban,netezek és hellyel-közzel blogolok.Kíváncsi leszek a holnapi napomra.Igazából magam sem tudom miért.Inkább a péntekit kellene várni,mert az lesz az osztálykirándulás 1.napja a fantasztikus Mezőhegyesen =P /De legalább messzebb van mint a tavalyi Marospart... =D/

Hm.Hát,már jó ideje szerettem volna blogolni,csak eddig még valahogy nem jött össze.A régebbi posztjaimat olvasgattam és rájöttem,hogy sokkal több időm volt,mint most.Anno mindent leírtam ami történt velem,amit éreztem,amit láttam,amit hallottam.Sajnos kezdem elhanyagolni a blogomat.Tenni kéne ellene,mert ez így nem lesz jó.Mostanában csak afféle "elvont szövegeket" írtam,semmi helyzetjelentést.Pedig annyi minden történt.Ma pl. írtam egy négy oldalas magyar fogalmazást a reformkori divatlapokról.Hát ha arra nem ad ötös,akkor semmire se.Mostanában kicsit ráhajtottam tanulás terén,igyekszem normálisan készülni,illetve brillírozni az órákon.Bár sajnos ez kémiából egyre kevésbé akar összejönni.Úgy gondoltam,ősszel leteszem az előrehozott földrajzérettségit,hogy eggyel kevesebb bajom legyen 12.-ben.Tartok az évvégitől. =/ Azon áll,hogy megyek-e Bulgáriába,illetve a SZIN fesztiválra.A legújabb álláspontok szerint végigdolgozom a júliust,mert anya csak így hajlandó elengedni,ha beállok a boltba dolgozni és segítek.Na majd meglátjuk,hogy fog sikerülni.
Holnap délelőtt megyünk Szegedre,nászajándékot venni.Ja,igen.Az autópálya is kész lett végre és elméletben lesz Maroslele-Szeged járat! Ha ez összejön,akkor teljesül az egyik régi álmom. =D
Most is aludnom kéne már igazából,csak még Tomit várom,mert megígérte,hogy jön,ha végez.Holnap lesz öt hónapja,hogy együtt vagyunk.Pedig nem is tűnik annyinak =)
Hm,ebben a pillanatban kaptam egy SMS-t,hogy negyed óra és itt van.
Azt terveztem,hogy megnézzük a Szerelmünk lapjait,mert még sohasem láttam,de tökre kíváncsi vagyok,mert annyi jót mondtak róla.Hm,azt hiszem,készítek egy kis popcornt és ásványvizet.Úgyis nemsokára kezdjük =)

 A nyári esték amik egy mosollyal kezdődtek és egy könnycseppel végződtek.Mikor kint ültünk ketten a kis padon és csak a csillagok fénye világította meg arcunkat.Egymás szemébe nézve suttogtuk,hogy szeretlek,ezzel örökkévalóságot adva a pillanatnak.Mikor hozzám bújtál bőröd illata elbódított,a mámor,mit akkor akkor éreztem,feledni nem tudom.Mikor az ajkad az enyémhez ért,megpecsételte a sorsunkat örökre,nem akartalak elengedni sohasem.Nem hittem,hogy egyszer mégis sor kerül rá.Most itt fekszem egy holdfényes éjjelen és céltalannak érzem az életem.Csupán rád gondolok,a kimondott szavaidra,a nevetésedre és arra,ahogy a szemembe néztél,mielőtt utoljára megcsókoltál.Ezek oly fájó emlékek.Hiába mosolygok a külvilágra a sebek a régiek.A szívemet talán összeragasztották,de a darabjai akkor sem forrtak össze...

 Mindennél jobban hiszek a szívemnek. Mégis én vagyok az a lány, aki ezernyi lakattal védi vasráccsal körülvett szívét. A zárakat sokan próbálták már kinyitni, hol sikerrel, hol sikertelenül. Azonban van valaki, akinek már a jelenlététől is eltűnik minden akadály...
♥

Már 3 napja azon vagyok,hogy blogoljak,csak eddig mindig közbejött valami.Tegnap pl. plakátszerkesztés közben aludtam el...
Annyi minden történik velem és annyit kellene írnom,hogy alig győznétek olvasni.Röviden összefoglalom,hogy mi történt velem mostanában.
Hétvégén esküvőn voltunk.Röviden:Hű.
Eszméletlen volt.Voltam már esküvőn,de ilyenen még soha.Rengeteg embert láttam,szerintem simán voltunk vagy 200-an.A ceremónia is nagyon szép volt,de a legjobb az volt,mikor beértünk a Fekete Sasba Wásárhelyen.Még sohasem voltam ott előtte,de tetszik nagyon.Hihetetlenül igényesen volt az egész megcsinálva.Mint a filmekben =) Hajnalig ott voltunk és nagyon jól éreztük magunkat.
Szóval a hétvégém jól telt,vasárnap Tomival voltam,pénteken meg Alizzal voltunk vásárolni. ^^
Tegnap viszont voltam az Alkotópályázat kiállításmegnyitóján.Hát,csalódtam,mert "csak" 3. lettem a fotókon belül...
Ma egyenesen katasztrofális napom volt.Semmi se úgy jött össze,ahogy én akartam.Ja,és remélem minél hamarabb meggyógyul az angoltanárunk,mert nem tudom meddig bírom még ezzel az energiavámpírral...
Ráadásul a Szivárványhidas lapok is elvesztek,mert eltűntek a tanári asztalról.Ezért holnap kaptunk egy délelőttöt,hogy pótoljuk a versenyfeladatok megoldását.Hát,valóban jobb mint kémián lesni...
Szóval,holnap a nyolcassal megyek csak be.Végre aludhatok egy jót^^

A kérdést jogosan tehetném fel,valami véget ért,vagy még csak most kezdődik? Azt hiszem,igazából mindkettő.A napokban elkeserítő és megdöbbentő hírt kapott az osztály:Az osztályfőnök Április 1-től elhagyja a gimnáziumot./Sőt,a várost is./
Ma 4-5. óra környékén kezdtek lehangolódni az emberek,néhányan a sírásig is eljutottak.
Szünetben Dórival és Gabival a táblát díszítettük,ám ez picit belecsúszott az angol órába is,amiből lett egy kis perpatvar.No,de most nem ez a lényeg.
~6. óra,matek.Síri csend,/A 10.C-hez mért síri csend.../az ofő belép az ajtón.Meglepettség tükröződik az arcán,mikor a táblára néz,azt hiszem,nem számított erre.
Itt még egész jó kedvem volt.A lányok átadták az ajándékot,majd bekapcsoltak egy videót,amit Zsófi csinált.Pillanatképek az osztályról,illetve hasonlók.Ami már nekem is sok volt,az az,hogy a Kiss The Rain volt alávágva.Valóban,nem egy vidám szám,viszont gyönyörű.Hát,kellőképp megtette a hatását,ebben biztos vagyok.Az osztály 80%-a teljesen elérzékenyült,ami nem is csoda,hiszen csak az osztályfőnökünket "búcsúztattuk" és elvégre csak szerettük. =)
Az óra hátralévő részét az udvaron töltöttük a napsütésben,amit úgy vettem észre,hogy kedélyjavító hatással volt az osztályra.
Viszont 7 óránk volt ma is,ezért még egy bioszt is végig kellett ülni.Eléggé hmm,hogy is mondjam,gonosz volt a tanár,mert ugyebár látta a csodaszép kisírt szempárokat,de még rátett egy lapáttal,amikor azt mondta,hogy ugyan már,két év/másfél év alatt megszeretni? + Hát,szerintem ti is jobban jártok meg én is jobbak járok ha nem leszek az ofőtök.Csak akkor vállalom el,ha nagyon muszáj. Ez a két mondat engem...nem is az,hogy szíven ütött,hanem csak szimplán bunkóságnak tartottam.
Miért ne lehetne megszeretni az ofőt,ilyen "kis" idő alatt is.Az,hogy őt nem szerette az osztálya,az valószínűleg nem véletlen...
Azt hiszem elmondhatom magamról/rólunk,hogy sokat tanultam/tanultunk tőle,még ha ezeket most nem is vesszük annyira figyelembe.Igazán sokat köszönhetünk az ofőnek minden téren,mert valljuk be,hogy kezdő létére,úgy,hogy mi voltunk az első osztálya,elég jól bírta a strapát. =) Na meg persze az osztályt is szerette,még ha néha nem is tűnt úgy.

Hát,igazán sajnálom,hogy itt hagy bennünket,de ne felejtsük el,nem a világ dőlt össze, és még úgyis látjuk egymást,mint ahogy azt megígérte.Az új munkához pedig sok szerencsét! =)

És mi az élet,ha nem az álom keresése?Az álomé,hogy valaki azt mondja:~Igazán,teljes szívből szeretlek...

 ~Vajon azok a barátok kik a hátad mögött kinevetnek,elferdítik a szavaidat és csak addig vagy jó nekik míg nincs más?
Vajon azok a barátok kik mindig érdeklődnek felőled msnen,holott élőben még köszönni se képesek?
Vajon azok a barátok kik facebookon lájkolnak és szívecskéket küldözgetnek,csak hogy fontosabbnak látsszanak?
Vagy vajon azok a barátok kik mindig meghallgatnak és segítenek bármiben?
Vajon azok a barátok kiknek számít a véleményed és kimutatják,hogy fontos vagy nekik?
Vajon azok a barátok kiket bármikor felhívhatsz és szívesen vannak veled?
Vajon azok a barátok kik még egy esős délutánon is képesek mosolyt csalni az arcodra?
Igen,azt hiszem,őket nevezik igaz barátoknak.Jól vigyázz,mert néha olyan emberek is barátoknak tűnhetnek akik valójában nem is azok.Csak kevés ember lehet igaz barátod,rájuk vigyázz,hisz mindegyik igazi kincs az életedben...

 Egyszer egy indiai hercegnő édesapjától kapott gyűrűvel felkeresett egy hindu bölcset. Azt kérte tőle, hogy véssen a gyűrűbe olyan bölcsességet, mely a szomorú napokon vigasztalja, a nehéz helyzetekben bátorítja, a boldog időszakokban pedig óvatosságra inti. A bölcs pár nap múlva visszaadta a gyűrűt. Egyetlen szót vésett bele:~Elmúlik…

Lány:
-Nyugodtan nézz komplett idiótának,tőled már megszoktam...
Fiú:
-Oké. =D Nem,nem nézlek annak.
Lány:
-De,igazad van.Tényleg az vagyok.Mindig is az voltam.Csak nem vettem észre...=)
Fiú:
-És ezzel nincs semmi gond. =)
Lány:
-Dehogynem.Bár,mondjuk,ha nem lennék ilyen hülye...Hm.Nem is hülye.Sokkal inkább elvetemült.Szóval,ha nem lennék ilyen elvetemült akkor sok minden nem történt volna meg az életemben...Se a jó,se a rossz dolgok.Hogy te hová tartozol azt majdhogynem lehetetlen eldönteni.Gyönyörű és feledhetetlen pillanatokat éltem át veled,mégis pokolian fájt mikor elhagytál.Ám mindent összevetve mégis azt hiszem,te voltál az eddigi legjobb dolog az életemben...

A legvégén nem az fog számítani, hogy mennyi év volt életedben, hanem hogy mennyi élet volt éveidben...

Hát, ez a hét gyorsan elszaladt.Hm,én viszont kevésbé tudok szaladni,mert annyira tönkre vágtam a lábam...
Mint azt már említettem,Ausztriában voltunk egy hétig,síelni.Ez idő alatt jobban megismertem az embereket,sok új barátot szeretem magamnak illetve felfrissítettem az emberi kapcsolataimat meg a sítudásomat is,természetesen. =D
Nagyon szeretek síelni.Azt hiszem,ez az egyik legnagyszerűbb sport.Ha jól csinálod,akkor nem annyira megerőltető,inkább szórakoztatva tart fitten.Nos,azt hiszem,én már az elején elrontottam azzal,hogy nem húztam megfelelő vastagságú zoknit,illetve vadi új síbakancsot választottam,így feltörte a lábam és jelentősen rontotta a síelés élményét.Kár érte.Bár,miközben síeltem,akkor nem arra figyeltem.Utána nyilallt bele az a katasztrofális érzés.De nem számított,nem pihentem egy napot se.Sőt,még jobban nekihúztam.Kíváncsi voltam meddig bírom,mikor esek össze.Hát,hál'istennek nem sikerült.Viszont egy kicsit büszke is vagyok magamra,hogy kibírtam jóformán megállás nélkül.Jó,persze az tény,hogy meg is haltam volna,ha elmegyek sítáborba,de nem síelhetek,hanem a szálláson kell dekkolni,mert fáj a lábam.Akkor inkább a pályán essek össze,még az is izgibb...
Vasárnap érkeztünk haza.Kicsit fura volt megválni a társaságtól,hisz voltak olyanok,akik már egészen a szívemhez nőttek ezalatt az egy hét alatt. =)
Fura lesz visszatérni az iskolapadba egy hét szabadság után.Naná,mikor az ember azt hiszi,hogy övé a világ,valami mindig visszarángatja a valóságba...

Jajjistenem,jajjisteneeem =D Egyre jobb ez a nap =D Sőt,milyen jóó lesz még =D Nem csak ez a nap,hanem az elkövetkezendőek is.Tökre lázban égek,mert holnap indulunk síelni.Ma szedtem össze a cuccaimat és 3 táskában alig férnek el...=D Amúgy kicsit fáradt is vagyok,tegnap Szegeden voltam anyuékkal.Fú,a Kenvelo-ban akkora leárazás van.
Fel vagyok pörögve és nem tudom összerakni a gondolataimat.Kicsit szét vagyok esve de nem rossz értelemben.Azt hiszem,abba is hagyom a blogolást,mert rengeteg hülyeséget tudnék összehordani,de nem akarom azzal terhelni az emberek memóriáját =D
Inkább romantikázom a plüssbékámmal,amíg ide nem ér Tomi... =D

Csupán egy csók volt, érzékszerveim mégis megbolydultak. Észveszejtő villamosszék-érzés, minden sejtelmet megrázó delej járt át, még nem a halálos, de az ahhoz közeli fajtából. S az illat, melyet annyira kedveltem, áradt bőréből, pórusaiból, s még inkább felkavart, elkápráztatott. Ízéből is kóstolót vettem, s tovább részegültem.Akkor döbbentem rá,hogy menthetetlenül belé szerettem és mindennél jobban akarom őt...

♥

Zajlik az éleeet =D Nemrég értem haza a fodrásztól.Fél 8-ra kellett beérnem Szegedre,alig tudtam felkelni,mert tegnap a Sing-Singbe voltam Fluor koncerten Alizzal.Hát,mit ne mondjak,nem volt nagy szám.Közvetlenebbnek gondoltam,meg úgy tűnt,hogy nagyon megjátssza magát és ez nem tetszett.Tavaly SP jobb hangulatot csinált szerintem,meg ő tovább volt mint Fluor.De azért egész jó volt a buli.Hát még ha Lájk kártyánk is lett volna...Akkor bejutottunk volna Fluorhoz,de így nem =/
Anyuék jöttek be értünk Szegedre.Végig énekeltünk a kocsiban,tuti kikészítettük őket...=D
De voltak olyan rendesek,hogy megálltak a Melonge-nál,hogy bemehessünk pár percre =D Mert amíg mi Fluoron voltunk,addig Tomi a haverjaival volt a Melonge-ba =D Tökre örültem,hogy láttam,még ha csak pár percre is ^^ De nem akartuk megváratni anyuékat,ezért nem maradtunk sokáig.Alizt hazavittük,majd hazamentünk mi is.
negyed 7-kor kellett kelnem,mint már említettem,fodrásznál voltam.Annyira,de annyira gyönyörű a hajam.Hát még ha kil eszek sminkelve illetve a ruha is rajtam lesz...Azt hiszem,most az egyszer minden túlzás nélkül kijelenthetem,hogy gyönyörű leszek =)
Az a türkiz ruha lesz rajtam,amiről már írtam egyszer.Igen.Az a hercegnős...=)
Most viszont elkezdek készülődni.Még a körmömet is ki kell lakkozni,illetve smink is kéne =)

1: Piff-paff-puff
2: Piff-paff-puff
3: Piff-paff-puff
4: Piff-paff-puff
5: Piff-paff-puff
6: Piff-paff-puff
7: Piff-paff-puff
8: Piff-paff-puff
9: Piff-paff-puff
10: Piff-paff-puff
11: Piff-paff-puff
12: Piff-paff-puff
13: Piff-paff-puff
14: Piff-paff-puff
15: Piff-paff-puff
16: Piff-paff-puff
17: Piff-paff-puff
18: Piff-paff-puff
19: Piff-paff-puff
20: Piff-paff-puff
21: Piff-paff-puff
22: Piff-paff-puff
23: Piff-paff-puff
24: Piff-paff-puff
25: Piff-paff-puff
26: Piff-paff-puff
27: Piff-paff-puff
28: Piff-paff-puff
29: Piff-paff-puff
30: Piff-paff-puff
31: Piff-paff-puff
32: Piff-paff-puff
33: Piff-paff-puff
34: Piff-paff-puff
35: Piff-paff-puff
36: Piff-paff-puff
37: Piff-paff-puff
38: Piff-paff-puff
39: Piff-paff-puff
40: Piff-paff-puff

...és így győzte le Alibaba a negyven rablót... 
=ĐĐĐĐ

Állj meg,csak egy pillanatra kérlek,
Állj meg és mondd el mi az élet.
Állj meg és taníts meg engem élni,
Állj meg és mondd,hogy nem kell félni.
Állj meg és tanítsd meg a jót,
Állj meg és mondd ki azt a szót.
Állj meg és ne felejts el soha,
Állj meg,és sose repülj tova...

Nem számít,hogy nem volt velem a kezdetektől fogva.Még ha csak később is,de belépett az életembe és azóta nem hagy el.Nekem csak ez számít...
♥

Azt hiszem,így cirka másfél hét elteltével nem ártana blogolni,mert a végén még teljesen elfelejtetek engem...=P
Igazából semmi eget rengető nem történt ez idő alatt,szóval most nem váltom meg a világot =D
Mivel,hogy itt a félév,kikaptuk az értesítőt is.Hát,nem tudtam,hogy sírjak vagy nevessek...Egyrészt nagyon vigyorogtam,mikor megláttam a négyest magatartásból,de rögtön az arcomra fagyott a vigyor,mikor megláttam a sok hármast,plusz a kémia-matek kettest...Szörnyű az egész,3,5-ös átlagom van.Van pár négyesem is,plusz három ötösöm,mi másból,mint rajzból,énekből és médiából...=D
Bár egész jól fogadták anyuék,nem nyírtak ki érte,de persze dicséretet sem kaptam.
Pénteken állítottam haza vele,ráadásul estére volt tervezve programom,méghozzá menni a plázába+mozizni és féltem tőle,hogy amiatt a vacak papiros miatt megdől a tervem.
De Fortuna kegyeltje voltam pénteken,mert minden jól alakult.Tomi,Lizz,Bazsi meg én bementünk Szegedre és megnéztük a Szerelem és más drogokat.Most sokakban felvetődhet a kérdés,hogy hogyan tudtuk rávenni a fiúkat erre a felettébb nyálasnak hangzó filmre.Erre egészen egyszerű a válasz: Nyertünk kő-papír-ollóban! xĐĐĐ
A másik lehetőség az Utazó volt,de hála Aliznak,megmenekültünk =D
Mikor vége lett a filmnek,még szét akartunk nézni a plázában,de jóformán minden zárva volt.El is határoztam,hogy visszamegyek valamelyik nap,de akkor,mikor minden nyitva van.Hát ez a nap ma volt.Anyuékkal voltam bent.Igazából báli cipőt kerestünk,ugyanis most jönnek a bálozós idők. 29.-én Lelén lesz a Polgárőr-bál, 12.-én Keri-bál 19.-én pedig JAG-os Gombavató,bár az utóbbi még nem fix.Mármint a bál fix,csak az nem,hogy megyek.
De végül minden volt,csak cipő nem... Jellemző...>.<
A reggelem az brutális volt...=D Tegnap este írt Tomi egy SMS-t,hogy eljön délelőtt.Na és én erről teljesen megfeledkeztem,vagyis én szééépen aludtam,mikor anya bejött a szobámba,hogy Zsani keljél,itt van Tamás.Naná,hogy nem hittem neki,miért is tettem volna,tök kába voltam.Csak akkor győződtem meg róla,mikor ténylegesen belépett az ajtón.Na ekkor egy "Jééézusom" sikítás keretében beslisszantam a fürdőszobába és ki nem jöttem addig onnan,míg rendbe nem szedtem magam./Ugyanis este épp hajat mostam,szóval tiszta szénaboglya volt,egy macis hálóingben aludtam és szerintem még az arcom is gyűrött volt./Mikor megjelentem a konyhában,mindenki sunyin vigyorgott rám és gondolom az járt a szüleim fejében,hogy na,ezt most jól megjárta,legközelebb is ezzel ébresztjük...Marha jó vicc volt,csókoltatok mindenkit...=P
Hű,most jut eszembe,a csapat egyik fele már oda van síelni.Ahh,azért én is el tudnám viselni...=D Na,nem baj,nemsokára megyek úgyis.Mármint Február végén.Hű,alig várom.
Annak meg külön örülök,hogy mostantól nincs első órám hétfőnként =D
Ezért vagyok fent még fél 12-kor,de azt hiszem,azért nem ártana már hamarosan ágyba bújni.Jesszus és holnap még kémia dogát is írunk...

Hát ez úgy volt,hogy magyarra kellett fogalmazást írni ezzel a címmel és gondoltam felrakom ide is,meg a tanár hozzáfűzését is,aztán majd eldöntitek mennyire látjátok jónak illetve rossznak...

A számomra ideális világ

Hogy milyen is lenne az ideális világ?Szerintem mindenkinek más.Ahány ember,annyi ötlet.Mivel nincs viszonyítási alapom,ezért csak a fantáziámra hagyatkozhatok.
Mint minden ember,akit egy kicsit is érdekel a társadalom,illetve az emberiség sorsa,azt szeretné,hogyha végre béke lenne a Földön,így én is támogatom ezt a gondolatot.
Mennyivel jobb lenne a világ,ha az emberek nem rettegnének attól,hogy bármelyik pillanatban megölhetik őket.Szeretném,ha megszűnne az éhezés a világ minden táján.Minden ember kaphatna enni és inni,hisz sokaknak ez a legnagyobb vágyuk.Néha belegondolok abba,hogy milyen szerencsés vagyok,hogy ide születtem és nem a háborús,illetve az éhező övezetbe.
Megbüntetném azokat,akik bántalmaznak más embereket-főleg a gyerekeket-,illetve az állatokat.Szeretném,ha az emberek jobban vigyáznának a természeti értékeinkre,mint például az ivóvízre.Manapság az emberek nem törekednek arra,hogy védjék a Földet.Önzőek,és csak arra gondolnak,hogy nekik mi a jó.Elég keveseknek jut eszükbe az,hogy talán az unokáik is ezen a bolygón fognak élni és nekik is szükségük a megélhetést nyújtó dolgokra.Elvégre a Földet csak "kölcsönbe kaptuk",hogy éljünk rajta.Én nem szoktam tönkretenni azt,ami nem az enyém és azt hiszem,senki sem mondhatja el magáról,hogy övé a világ.Ezért talán kicsit jobban kellene vigyázni rá.Csak az emberek felfogásával is baj van.Mindenki,-vagyis nem mindenki-hanem a legtöbb ember úgy áll hozzá,hogy "-Na és mit érek én el ezzel Egyedül? Pedig elég sokat tudna elérni vele,hisz sok kicsi sokra megy.Itt is érvényes ez az elv.Talán én,egyedül nem,de többen,ha összefognánk-itt nem 2-3 emberre gondolok,hanem több millióra,milliárdra- jobbá tehetnénk a világot.És jóformán a kisujjunkat se kéne mozdítani érte.Csupán mindenki egy kicsit.Nem 20 liter vízbe kellene fürdeni,hanem csak 10-be.Leoltani a villanyt,ha nem tartózkodunk a helyiségben,mert így rengeteg áramot megspórolhatnánk.A nejlontáskát pedig egyenesen kivonnám a forgalomból,vagy annyira felemelném az árát,hogy az emberek kétszer is meggondolnák,hogy visznek-e magukkal vászontáskát,mielőtt elmennek vásárolni.Támogatnám az újrahasznosítható termékeket,hisz ezzel is kevesebb lenne a hulladék.Szóval nem olyan nagy dolgok ezek,számunkra igazán nélkülözhetőek lennéne,viszont ismerek valamit,amin sokat segítene.Úgy hívják:A feledőben és pusztulóban levő Föld...

Szenvedélyes érvelés,akár egy környezetvédő program része lehetne.Minden szavával egyet értek,mégis hiányérzetem van: a kapcsolatokról(barátság,család stb.) és a kultúráról nem szólsz- és jelenleg neved sincs?

T:5
Ny:5,

Hát ezen a hozzáfűzésem kicsit megakadt a szemem.Mi az,hogy hiányérzete van kapcsolatok terén?! Valószínűleg,arról direkt nem írtam.Teljesen más irányba mentem el,-mint az látszott,hogy a környezetvédelemre specializálódtam rá-,ezért nem akartam még a kapcsolatokat és a kultúrát is belekeverni.Majd maximum egy másik fogalmazásba beleírom de nem ebbe.Egyszerűen nem passzol bele.Most erre nem tudok mást mondani.Talán még csak annyit,hogy már egyébként is fájt a kezem...=D
A "jelenleg neved sincs?"-hez meg annyit fűznék hozzá,hogy direkt nem írtam rá nevet se,mert úgy voltam vele,hogy "találja ki".Mondjuk azt hiszem,ez az írásképből nem volt nehéz,de én azt akartam tudni,hogy a gondolkodásmódból rá lehet-e jönni.Na mindegy,ezt már nem tudom meg.Szóval ennyi lenne,gondoltam begépelem,hogy ti is tudjátok,mért nem kaptam meg az ötöst félévkor...=/

Te is tudod, hogy van,
A Tomika felbukkan
Partiszemcsiben a klubban,
Sapiban meg színes cuccban. =DDD

Jeee,Fluooor =D Háhh,tegnap ezzel sokkoltam mindenkit...^^
Brutális hetem volt =D Kicsit olyan belehalós ^^ De túléltem és most egész jó a kedvem.Voltak olyan dolgok amik kárpótoltak =D 
Hétfőn ugyebár suli volt,meg kb minden nap...=D Hétfő az rég volt,nem tudom,volt-e valami érdekes.Ellentétben a keddel,mert arra tisztán emlékszem,legalábbis a délutánra...^^
Aznap volt 4.-e.Hmm,különleges nap =D Aznap még az énekkar is elmaradt,de helyette írhattam fizika pótló dogát...Délután találkoztam Tomival és úgy örültem neki...^^ Annyira édes volt,még virágot is kaptam tőle,itt van az asztalomon ^^ Hát igen,azért különleges nap a 4.-e,mert 1 hónapja vagyunk együtt,de lesz ez még több is,ebben elég biztos vagyok...=)
Eredetileg a Gyöngybe akartunk menni,de fenomenális módon zárva volt,akárcsak a Gyarmati illetve a Melange...xĐĐ De nem volt baj,feltaláltuk mi magunkat,nem vagyunk szívbajosak...=D
Mivel iskolaidőben legkésőbb 9-re haza kell érnem,de még szerettem volna vele lenni,ezért megoldottuk,ő maradt itt nálunk...=DD
Szerdán délután úgy volt,hogy bemegyek Wásárhelyre,meg délután találkozunk,de anyuék mondták,hogy most inkább maradjak itthon...
Csütörtökön meg reneszánsz tánc volt a délutáni program,utána meg matek.Hát marhajó volt,mert egyre kevésbé vagyok képben matekból...Ráadásul kiderült,hogy nem tudok menni reneszánsz fellépésre,mert pont akkor van,mikor én síelni vagyok.Ezt szépen közöltem Pálnével és meglepődtem,hogy nem akadt ki.Remélem nem csak a látszat és nem áll bosszút titokban... =D
Tegnap egész jó napom volt =)
A suli is viszonylag jól ment,remélem a német TZ részéről meg van a 4-es... =)
Ofőin a kirándulást tárgyaltuk,de akkora kavarodás volt...Senkinek nem jó semmi.Bár a végére azért csillapodtak a kedélyek...Egyik szünetben összefutottam a rajztanárral és közölte,hogy nem lesz rajzszakkör.Nagy örömömre,mert így legalább volt egy szabad délutánom.Amit azzal töltöttem,hogy csavarogtam.Először Wásárhelyre mentem el szétnézni,bár alig egy órácskám volt,így nem tudtam túlzottan szétnézni.Szegedre muszáj volt átmennem,mert a sapkám még mindig nincs meg.Pedig már 2 és fél hete "küldik"... >.<
Szóval,elhagytam a sapkám és megkérdeztük,hogy meg van-e.Mire mondták,hogy igen és ígérték,hogy átküldik valamelyik járattal Makóra.Na és ez volt több mint két hete...Azóta sincs meg.Szóval,ezt marha jól megcsinálták.Mert tegnap megkérdeztem és Szegeden már nem volt,Makón meg még nincs.Szóval,szerintem ettől a sapitól elbúcsúzhatok örökre...
Jól felhúztam magam ezen,de elszállt a haragom,amint átléptem a Kincses Sziget küszöbét.Kárpótoltam magam pár sminkecsettel és egy szemhéjpúderrel is szerettem volna,csak nem volt olyan.Már régóta nézegettem,de mire rászántam volna magam,hogy megvegyem,addigra pont elfogyott.Jellemző.. >.< De nem baj,lesz még Budán kutyavásár,jelen esetben Szegeden sminkvásár...=DD
Alig vártam,hogy visszaérjek Makóra,mert el is fáradtam rendesen.Leszálltam a buszról és elindultam egyenesen,majd pár másodperc múlva valaki megragadta a karom,hogy:-Álljon csak meg egy percre,kisasszony! Mosolyra húzódott a szám,mert azonnal felismertem a hangját.A kisasszony hátrafordult és az "idegen" karjaiba vetette magát =D
Annyira örültem,hogy megint látom.Elvégre kicsit több mint 2 napot ki kellett bírom nélküle...=P xĐ
Elmentünk egy pizzázóba és ott ettünk.Közben mesélte,hogy sikerült a mikroökonómia vizsgája.Tökre örültem neki,mert csütörtökön számtalanszor eszembe jutott.Később elmentünk hozzájuk.Annyira bírom a szüleit.De komolyan.Igazán rendesek =D
Igazából fél 9-ig maradhattam volna,de nem volt kedve hazamenni és mikor anya hívott,hogy haladjak,mondtam neki,hogy akkor Tomi marad nálunk.Kénytelen volt beleegyezni.=D
Leraktam a telefont,majd odafordultam hozzá és azt mondtam neki:-Anya mondta,hogy haladjunk haza.De addig maradsz,ameddig akarsz.
10 körül hazaértünk,de anya addigra már aludt,apa meg nézte a TV-t.Mi bevonultunk a szobámba,hogy ne zavarjuk anyuékat,mert akkor tuti kiakadtak volna,ha felébrednek =D
Az ágyamon dumáltunk,meg beszéltük a mai korizást,aztán valami hosszú sztoriba kezdett bele,vagy én már nem is tudom,de én elaludtam.Tudta,hogy nagyon fáradt vagyok,ezért nem ébresztett fel.1 óra körül ébredtem,hogy jesszusom,elaludtam és mennyi az idő.De meglepődtem,hogy ő is elaludt velem együtt =D Aztán felébredt és mondta,hogy lehet,hogy ideje volna menni.Hülyeségből mondtam,hogy nemhogy inkább itt aludnál,de tudtam,hogy úgyse lehet,mert anyuék nem engednék meg.
Így hát kikísértem és elköszöntem tőle.Elmentem fürödni meg hajat mosni,utána meg kajáltam.Valószínűleg a mikróra ébredt fel anyu, és kérdezte,hogy ilyenkor kell hazajönni? Mire felvilágosítottam,hogy már jó ideje itthon vagyok,csak ő épp aludt és nem akartam felébreszteni.
Ma igazából 9-kor kellett volna kelnem,mert táncpróbám volt,csak semmi életerőm nem volt.Egész héten sokáig voltam fent,mert mikor épp nem Tomival voltam,akkor tanultam és ebből kiindulva örültem,hogy hétvégén legalább alhatok addig ameddig akarok.Úgy határoztam,hogy ennyit már csak megérdemlek,szóval erőt vettem magamon és...
kinyomtam az ébresztőórát,majd aludtam tovább.Biztos,hogy balhé lesz belőle,de most valahogy nem hat meg ez az egész.Majd aggódok rajta később,de most nincs kedvem...^^ Most maximum azon aggódok,hogy ideérnek-e időben nővéremék.Mert jönnek hozzánk,csak nem tudom mikor és én szeretnék velük találkozni,csak fél 5 körül jönnek értem.Tomi,Aliz és Csaba.Velük megyek korizni Whelyre.Szóval lehet,hogy addig össze kéne kapnom magam,mert csak fél órám van hátra. =)

Ennyi volt,2010-nek befellegzett.Véglegesen...
Azt hiszem,egész jól el is búcsúztattam ezt az évet.Az év utolsó napján kivételesen hagytak aludni,egész sokáig.Délután gépeztem,plusz nekiláttam a teendőimnek,alias annak,hogy összeszedjem magam estére.Hajat mostam és elkezdtem készülődni.Nagyon szépen kisminkeltem magam,kicsit feltűnőbben mint szoktam,elvégre ilyenkor mindent lehet,persze csak a jó ízlés határán belül.Fél 7 körül elindultunk Szegedre,a Nemzeti Színházba,mert 8-kor kezdődött az előadás.Mit ne mondjak,én szeretem a színházat,de ez nem volt valami jó.Egyik az,hogy fele ki volt vetítve.Tehát volt egy nagy képernyő,meg volt pár színész.Elég gyatrán volt megcsinálva.Fél 11-kor lett vége,pedig nekem legkésőbb 11-re Makón lett volna a helyem.Hát,mit ne mondjak,a tervezettnél jóval később értünk oda.
Tomi már várt =D Anyuék leparkoltak,leraktak engem és apa arrébb akart állni,de ügyesen beletolatott az árokba...Bravo.Nem volt elég,hogy picit késsünk a buliról.Nem.Egyszerűen muszáj volt teljesen elkésni.Na jó,azért annyira durván mégse.Átöltöztem,meg rendbe szedtem magam náluk,de előtte kihúzták anyuékat az árokból.Tök jó volt,mert így legalább összeismerkedtek a szülők is =D Jelentős késéssel,de elindultunk Zomborra.Éjfél előtt 2 perccel estünk be Diáékhoz.Peti azt mondta,hogy hagyjuk rá,majd beállunk a kocsival,csak most rohanjunk,mert mindjárt koccintás.Nem kellett kétszer mondani.Mikor a visszaszámlálás véget ért,csak az üvegpoharak koccanását lehetett hallani,illetve Boldog újévet! felkiáltásokat.Hát ez is megtörtént,átléptünk 2011-be...=)
Január elsején hamarabb fel kellett kelnem mint ahogy azt terveztem.Mamákhoz kellett ebédre menni.Nem nagyon fűlött hozzá a fogam,mert mondjuk úgy,hogy "későn értem haza". Alias 6 után...
Ebéd után elszundítottam a kanapén és mit ne mondjak,nagyon jól esett,hogy pihenhettem egy kicsit...=)
Este nekiláttam készülődni,mert újévi koncertre mentünk Makóra.Engem anyuék leraktak Tominál,szóval mi külön mentünk.Áhhh,tök jól áll neki az öltöny ^^ Ja és megtanultam nyakkendőt kötni =D Mindketten késősek vagyunk és ez most sem volt másképp.Szerencsére időben odaértünk,még a kezdés előtt =D
Közben Ticáékkal is összefutottam a ruhatár előtt.Tudtam,hogy jönnek,de mégis meglepett =)
Kétórás volt a hangverseny,de szerintem jó volt.Igaz,ez nálunk már pár éve hagyomány,hogy mindig megyünk.Utána még egy kicsit maradtam Tomiéknál,egészen 10-ig.Hazavitt,de kértem,hogy még ő is maradjon nálunk.Fél 1-ig itt volt nálunk =D És az a legjobb az egészben,hogy anyu egy szót se szólt ^^
Szóval,jó volt az év vége-év eleje. =) Remélem mindenkinek legalább ilyen jól indult a 2011-es év.Egyébként ez az egyik szerencseszámom.Mármint a 11.Remélem,most sem hagy cserben...=)