És egy újabb év eltelt.Ez az utolsó posztom ebben azt évben.Azt hiszem,karácsony óta nem írtam.A karácsony sokkal jobban telt mint a szülinapom.Szentestén a leendő kereszt szüleimnél vacsoráztunk.25.-én elég lightos volt,mert mamáékhoz mentünk ebédre,este meg azt csináltam amit akartam.26.-án nálunk gyűlt össze a család.Rengetegen voltunk.Szám szerint 28-an.Mivel előtte való nap segítettem,ezért megengedte anya,hogy Cicca is eljöjjön.Szóval minden megvolt ami a boldogságomhoz kellett.Az ajándékok csak tetőztek...=D
Kaptam egy fekete alkalmi ruhát,egy Sugarbird-ös felsőt,egy szép fényképalbumot,egy ékszerszettet,sminkeket,Swarovski fülbevalót,könyvutalványt,krémeket,Adidasos parfümöt tusfürdővel és egy Mayos utalványt.Hogy ezeken kívül mit kaptam meg mit nem,azt most így hajnali 3:05-kor már nem tudom,de nincs is kedvem erőlködni...=D
Szóval a karácsony az jó volt.Csak egy bajom volt vele,mégpedig az,hogy sokkal gyorsabban eltelt mint szokott...De nekünk 27.-én sem volt pihenő,mert jöttek a vendégek apa névnapját ünnepelni.Mondjuk az is egész jó volt,mert egyúttal Ticáék is jöttek hozzánk,így nem unatkoztam aznap sem.28.-án egy kis pihenő következett,ami igazán rám fért ebben a nagy hajtásban.Hál'istennek anyu nem ellenkezett,mikor elkéredzkedtem Makóra.Mentünk szánkózni.Aha,jók vagyunk,ugye? =D
Estefelé Ciccával voltam,de sajnos nem sokáig.Haza kellett volna mennem a negyed hetessel.Vagy legalábbis az volt az alapterv.Aztán Fortuna mégis rám mosolygott,mert eljött hozzánk és itt volt negyed 10-ig. =)
29.-én újra őrült roham volt,anyu azt állította,hogy 9-re itt vannak a vendégek,keljek korán,hogy elkészüljek.Mit ne mondjak,11 után értek ide.Én meg hajnalok hajnalán képes voltam felkelni a semmiért.Kikenve-kifenve,haj megcsinálva.Nem érdekelt,visszafeküdtem aludni és csak akkor keltem fel,mikor ideértek.Egész délután itt voltak a rokonok.Jó messziről,Biatorbágyról jöttek.Egyébként náluk voltunk síelni meg nyaralni is horvátban.Nagyon szeretem őket.És most született 2 kisfiuk is.Na jó,ebből az egyik már két éves,de a kisebbik csak pár hónapos.Nagyon alapos kis kölykök =)
5-6 óra fele megszűnt létezni a családi élet,végre megint előtérbe helyezhettem a magánéletem ^^ Rácsörögtem Ciccára,hogy mi a helyzet és mondta,hogy eljön hozzánk.Még jó,hogy nem volt ellenemre...=D 
Ma,vagyis tegnap,vagy isten tudja mi van most,szóval csütörtökön Kadafalván voltunk rokonlátogatóba.Ez egy Ballószög melletti,Kecskemét környéki kis település sok jó emberkével =D
Rájöttem,hogy én igazából bírom a családom.Sőt,szinte kivétel nélkül az összes rokonomat.Egész későn értünk haza,olyan jól éreztük magunkat =)
Egyébként most Emese itt alszik,nagy örömömre =P Bár most rászóltam,meg van fenyítve és most viselkedik normálisan.Kikötöttem azt is,hogy holnap nem kelthet fel 11 előtt.Persze utána se nagyon kéne...xĐ Majd csak estefelé,mire megyünk a színházba =D
Az lesz a program,hogy bemegyek Makóra Ciccához,megbeszéljük az estét,stb,utána anyuékkal 8-ra megyünk színházba és este 10-ig ott vagyunk.Kicsit későn érünk haza,de utána meg megyek vissza Ciccához és megyünk szilveszterezni.Remélem jó lesz az este =)
Tökre várom már.De ha így folytatom,kétlem,hogy ébren tudok maradni =)

Szóval,sikerekben gazdag,boldog újévet kívánok minden kedves olvasómnak és jó bulizást estére! =)

Hm...Hát,mint látjátok,nem írtam...Ez azért van,mert sose volt időm rá.Most se igazán,de muszáj...=D
Az elmúlt napok elég jó hangulatban teltek.Kedden véget ért a suli is,de csak idén.Jövőre folytatódik a kínzás...^^
Időközben ugyebár betöltöttem a 16-ot is.Nem egészen olyan hangulatban telt mint terveztem,de már túlléptem azon,hogy el lett rontva a szülinapom...
Viszont az nagyon jól esett,hogy annyian gondoltatok rám.Facebookon 80-an köszöntöttetek fel.Bár nem tudom,ebből hányan tudták ténylegesen és hányan csak azért mert jelezte a face...=D
De a szülinapi ajándékom nem semmi volt.Kaptam egy alkalmi ruhát,ami szép,szép,csak nekem más a stílusom.Meg amúgy is nagy volt rám. Hál'istennek... Ezért anya mondta,hogy kicseréltethetem,ha akarom.Még jó,hogy akartam! Most van helyette egy olyan ruhám,hogy Selena Gomez is megirigyelné.Mert egyszerűen meseszép.Türkiz színű,vagy legalábbis valami hasonló.Találtam is egy olyan képet,ami hasonlít az én ruhámhoz.Mármint a színe,meg a fazonja.Jó,gazából nem is hasonlít.Az enyém sokkal csinosabb és díszesebb és elegánsabb és...Jó,abbahagyom.Pedig tényleg olyan szép =D
Egyébként azt hiszem,megfáztam.Pont jól jött így az ünnepekre...Szörnyű...
Pedig én úgy szeretem a karácsonyt.Főleg ha esik a hó.Szeretem a fenyőfa és a mézeskalács illatát,a forró teát,a meghitt hangulatot és persze azt,hogy nincs suli ^^
Bár azt imádom,mikor a tanárok kellemes ünnepeket és jó pihenést kívánnak,de adnak mellé egy csomó házit,meg beígérnek 4 TZ-t az első napra...Édesek,nem? =D
Szerintem nekik is jobb volna,hanem kéne annyit javítaniuk...=P
Hm,holnap nem tudom mi lesz a programom.De azt hiszem,karácsonyfát díszítek illetve dekorálom a mézeskalácsaimat ^^
Aztán pedig estefelé a családdal ünneplünk.De nem csak a szűk családi kör,hanem leszünk vagy húszan.Ez van.Karácsony,én így szeretlek =D
Tegnap Csilla és Tica is megkapta az ajándékát vagyis két mozijegyet.Megnéztük az Ilyen az életet.Én másodjára láttam,de akkor is tetszett.=D Szerintem jó film.
Jesszusom,mennyire nincs ünnepi hangulatom.Remélem ez változni fog ma estig.Jó,mondjuk nem csodálom,hogy az embernek nincs ünnepi hangulata hajnali kettőkor.
Normális ember ilyenkor alszik és nem pedig blogol.De én sosem mondtam,hogy normális vagyok...=D De az ilyen lököttek is elfáradnak egyszer,nálam meg most jött el ez a pillanat.
Egy szó mint száz;Békés boldog karácsonyt kívánok mindenkinek! =)

Jesszus...Ez a szülinap...Hát ez...Hát ez elég katasztrofális volt...Nem egészen így képzeltem...
Minden ott kezdődött,hogy hazaértem,de a parfüm amit rendeltem,még sehol se volt.Legyintettem,gondolván,hogy van még ideje a futárszolgálatnak 6 óráig.
Aztán full éhesen beandalogtam a konyhába,ahol meglepetten tapasztaltam,hogy mesésen fel van díszítve az egész.Ötre vártuk a vendégeket.Mamáék pontosan érkeztek/Gondolom azért,mert apu ment el értük/ a többiek meg 10-20 perces késéssel...Már kezdtem egy kicsit letörni,mikor megcsörrent a telefonom.A futárszolgálattól kerestek,hogy már Wásárhelynél járnak.Na innen nem volt megállás.Folyamatosan pörögtem,meg néztem az időt,hogy mikor jön már a parfümöm.Majd fél óra elteltével csengettek,én meg száguldottam a kapu felé.Mikor a kezembe nyomták a kis csomagot és akkor valami eszméletlen öröm járt át =D

Wáhh,már nagyon késő van,holnap folytatom.Tschóók mára =)

"Furcsa érzés születésnaposnak lenni.Boldognak és felszabadultnak érzed magad.Pedig nem vagy se több,se kevesebb mint egy nappal ezelőtt.De mégis,valami olyan érzés kerít hatalmába,ami elbűvöl és mámorba borít.Talán nem látszik rajtad a változás,de te a lelked mélyén tudod,hogy ma több vagy mint tegnap voltál vagy akár holnap leszel..."

Megint egy hetes kimaradással írok,de nem volt semmi kedvem azok után,hogy ez a nyavalya nem mentette el az előző posztom.Fura hetem volt.Folyamatosan ingadozott a hangulatom.
De a tetőpont az szerintem csütörtök volt.Szerdán csak a szaloncukrokat árultam.De a csütörtök...Istenem...Kezdődött azzal,hogy kémia TZ-t írtunk első órába.Engem meg kiültettek a tanári asztalhoz.Na ez engem alapból feszélyezett,hát még az,hogy semmit se tudtam.Ugyanis sikeresen bent hagytam előző nap a könyvem meg minden cuccom a suliba...Nem mertem üresen beadni a lapot,ezért írtam rá pár dolgot...Remélem elfújja a szél,eláztatja az eső,megeszi a kutya,vagy bármi,csak tűnjön el a föld felszínéről,mert ha azt elolvassa,hogy én miket hordtam össze,helyből végem van...
Szóval az első órán kisebbfajta sokkot kaptam.A másodikon,vagyis éneken,már semmi bajom se volt,lent próbáltunk ^^ Fizika előtt is megijedtem a dogától,de akkora mázlim volt,mert pont segíteni kellett a szaloncukrozásban ezért majd pótlok =DD
Este JAGbuliba készültünk.Nagyon sokat változott a program két óra alatt.5x variáltuk át...A vége az lett,hogy Lizz jött értem,utána Cicca és Bóbita alias Bandi. =Đ A Kossuthba kötöttünk ki Dinával és Ricsivel bővítve.10 körül átértünk a Kelemenbe is.Essszméletlen jó volt az egész =D Lááájk =D
Jó sokára értem haza,de Cicca volt olyan édes,hogy hazavitt ^^
Másnap hál'istennek nem volt se első,se utolsó órám,ezért elmehettem vásárolni.Végre megvan az összes ajándék =D
Tegnap jóformán csak aludtam.Kettőkor ébresztett fel anyu.Délután pakolgattam a szobámban,hogy estefelé elmehessek Makóra.A buszt is elértem,csak megint változott a program.Nem négyesben taliztunk,csak Cicca meg én.Hát,volt ott minden,úgy megfürdetett a hóban,hogy szerintem attól fáztam meg...=P
Ma is találkoztam vele,mert holnap a családdal ünnepeljük a szülinapom,ma meg ugyebár vele =D
Istenem...10 perc és December 20.A 16. szülinapom.Nem egészen olyan lesz mint terveztem,de erről majd csak holnap számolok be =)
Ja és holnap érkezik a parfümöm ^^ Na,egész jó lesz az a szülinap...=)

Írtam egy hosszú posztot,de ez a sz*ar nem mentette el és ez már nem az első eset.Lehet,hogy írok egy levelet a blog.hu-soknak,mert felhúz ez a vacak de nagyon. =@@@

Tél volt,hó esett és jöttek az ünnepek.
Gondolkodtam,mit is adhatnék neked...

Hát igen,mostanában tényleg sokat gondolkodom ezen,hogy kinek mit is vegyek karácsonyra.Hál'istennek egy fokkal kreatívabb vagyok mint tavaly =D Legalábbis ajándékok terén biztosan.
Ezért is vagyok ennyire elveszve.Meg persze vannak egyéb dolgok is.A keddem például brutális volt.Finoman szólva kikészültem.Az órák is rosszabbak voltak mint máskor,nehezebbnek láttam az anyagot és koncentrálni sem tudtam normálisan.Alig vártam,hogy vége legyen az óráknak és mehessek énekkarra.Ott egy kicsit ki tudtam kapcsolódni,illetve a bioszon is.Mert közben el kellett mennem.Az is tök érdekes volt.Ráadásul hamarabb lett vége mint terveztem.Hú,de bánom...Mert így gyanútlanul sétáltam a szekrényemhez mikor az ofő elkapott,hogy beszéde van velem.Gondoltam,hogy nem megdicsérni akar,de ez azért több volt mint amire számítottam...Elég nagy volt rajtam a nyomás egész nap,itt jött el a pont,hogy már nem bírtam tovább és sírva fakadtam...Ez az érzés egy kicsit több volt,mint amit eltudtam viselni.Nem egészen így képzeltem azt a napot...Ahogy mentem matekra,elkezdett szakadni az eső is.Na igen,ezért szeretek esőben sétálni,mert akkor nem feltűnő,hogy peregnek a könnyeim...
De muszáj volt aznap mennem,mert másnapra be volt ígérve egy matek TZ és nem nagyon értem a matekot...Valamicskét segített,de nem művelt csodát az az egy óra...
Matek után legszívesebben mentem volna haza a fenébe,de még volt programom.
Ciccával volt talim.Igaz,hogy késtem negyed órát,de hát ez van...Jobb mintha el sem mentem volna.Milyen jól is tettem.Legalább pár órára megfeledkezhettem a terheimről.
Szerdán még a tegnap hatása alatt voltam,mind a jó,mind a rossz fogvatartott.Nem szabadulhattam.
Csütörtökön amilyen rosszul indult a nap,olyan jól végződött.Például voltam német fordítón is.Egész jó volt,azt leszámítva,hogy lett egy fura mondat:Mark Twain ugyanezt itt. Ezt leszámítva szerintem minden klappolt,még ha nehéz is ezt elhinni ezek után..xĐ
Német fordító után megint mosolyt csaltak az arcomra.Újra találkoztam Ciccával =D
Ezúttal náluk voltunk =D Tök jól elvoltunk és tetszik,hogy mennyire hasonlítunk =D
Péntek.Jéé,péntek...xĐ Pénteken suli után rohantam haza,mert a kettes buszt el kellett érnem.Jó programom volt hétvégére =D Dóri elhívott Székesfehérvárra. 7 körül értünk oda.Egész jó kis hely.Az esténk az katasztrofális volt.Teljesen jó értelemben...=D 
Fáj az arcom,annyit nevettünk. =D
Másnap alig tudtak bennünket kiverni az ágyból.Pedig muszáj volt,mentünk plázázni. =D
Amennyire lelkes voltam,olyan hamar rájöttem,hogy nem is olyan nagy szám,mint gondoltam.Majdnem ugyanaz mint a szegedi,de ott legalább van H&M is.Meg szerintem szebb egy picit =$
De azért beszereztem pár ajándékot,hogy ne legyen hiábavaló a plázázás =D
Este ugyanaz ment mint eddig,hajnali 2-ig fent voltunk...=D
Ma 1-kor indultunk haza.Végigaludtam az utat,Csongrádnál ébredtem fel.Voltunk a Takkoban és vettem egy sapkát is =D Hatalmas like =Đ
Majdnem negyed hatra értem haza.Jó későn.El is telt a hétvégém.De élveztem.Nagyon =D Annyira szeretem azt a leányzót ^^ Igazán jó barátnőm =)
Hú,a nagy blogolásban el is feledkeztem,hogy holnap Luca nap,1 hét múlva szülinapom,utána meg persze karácsony.Attól tartok,most jobban szeretem a telet mint a nyarat^^ Főleg most,hogy az első hó is leesett...=)

Fontos, hogy megtanuld: nem szerethet téged mindenki. 
Lehetsz te a világ legfantasztikusabb szilvája, érett
zamatos, kívánatosan édes, és kínálhatod magad mindenkinek, 
de ne feledd: lesznek emberek akik, nem szeretik a szilvát.
Meg kell értened: hogy te vagy a világ legfantasztikusabb szilvája,
és valaki akit kedvelsz , nem szereti a szilvát, 
megvan rá a lehetőséged, hogy banán legyél.
De tudd, ha azt választod, hogy banán leszel,
csak középszerű banán leszel.
De mindig lehetsz a legjobb szilva.
Vedd észre, hogyha azt választod, hogy középszerű banán leszel, 
lesznek emberek, akik nem szeretik a banánt.
Töltheted életed további részét azzal, hogy igyekszel jobb banán lenni,
ami lehetetlen, hisz te szilva vagy, 
de megpróbálkozhatsz megint a legjobb szilva lenni...

Nyáron azt akarom hogy legyen tél.Télen azt akarom hogy legyen nyár.Ha havazik azt akarom,hogy süssön a nap. Ha süt a nap azt akarom hogy havazzon. Ha sírok azt akarom hogy mosolyogjak. Ha mosolygok nem értem miért nem sírok. Mikor egyszerre süt a nap és havazik és én egyszerre sírok és nevetek.A legjobb érzés amit valaha csak érezhetek...^^

Barbibébi,ööö,akarom mondani,Zsancibébi visszatért...=D
Annyira jó az a könyv *-* Mármint Lakatos Levente Barbibébije.Pár napja olvasom,de egyszerűen nem tudom letenni.Tegnap rákerestem a neten,kíváncsi voltam,hogy mit írnak róla.Hát,kapott hideget és meleget is jócskán.Ez igazából az a fajta könyv ami két részre bontja a tömeget.Vagy nagyon szereted,vagy nagyon utálod.Lényeg az,hogy nyomot hagy benned.Én például nagyon odáig vagyok érte.Valamiért más,teljesen másképp írja le egy tini életét.Tényleg ez megy a való életben.Mint ahogy azt a könyv szerzője is megírta az elején "Ez nem lányregény.Ez az élet!"
Gondolom van olyan,aki már rögtön a címnél meghátrál.Na most aztán,könyvet nem borítóról ítélünk.És nem is címről.Vagyis csak részben.Van,mikor a cím nem minden.

Kicsit más téma.Térjünk el a könyvtől.És térjünk rá az életemre.Amiről már olyan rég írtam.
Pedig időközben sok minden történt =)
Például meg van az eredménye a városismereti versenynek.Másodikok lettünk.Ennek azért nem örülök annyira,mert tavaly sikerült győznünk.Most viszont nem...=/ De jövőre újrapróbáljuk =D
Amúgy meg voltam angol versenyen is.Jobban sikerült mint a tavalyi,bár erősen kétlem,hogy nyerek...
Pedig az nem is ma volt.Egyébként ma nem sikerült semmi.Bármibe is kezdtem bele,minden balul sült el...Meg is nézem,mit ír a horoszkópom...

"Úgy tűnik,ez a te napod.Minden sikerül amibe csak belekezdesz.Megérdemled,mert már annyi energiát fektettél bele a munkádba.Látod,előbb-utóbb minden beérik,amiről meg vagy győződve,hogy megéri.
Napi tipp:Ha már úgyis jól mennek a dolgaid,mi lenne,ha ma állnál elő a legújabb ötleteiddel? A kedvező körülmények segítenek majd a továbbiakban,ne félj."

Hát ezt írja.Most elemzem és kiegészítem,Zsani módra...
"Úgy tűnik,ez a te napod./Szerintem meg egyáltalán nem.Ritkasz*r nap.../
Minden sikerül amibe csak belekezdesz./Igen,mindent sikeresen elrontok./
Megérdemled,mert már annyi energiát fektettél bele a munkádba./Vagyis csak megérdemelném.Mer' semmi se történik...>.< Mármint semmi jó./
Látod,előbb-utóbb minden beérik,amiről meg vagy győződve,hogy megéri./Hiába vagyok meggyőződve róla,nem sokat segít./
Napi tipp:Ha már úgyis jól mennek a dolgaid,/Kinek?Hol?/mi lenne,ha ma állnál elő a legújabb ötleteiddel? /Előálltam velük,semmi se sikerült...^^ / A kedvező körülmények/Miről beszél ez?/ segítenek majd a továbbiakban,/Kötve hiszem.../ne félj./Nem félek én,csak ki vagyok akadva.../

Istenem,azt se tudom hol tartottam,vagy mit is akartam egyáltalán írni.Megint káoszosodik az életem.Komolyan mondom,csak egyszer próbálnátok a helyembe lenni legalább egy napig...Majd megértenétek,hogy miről is beszélek...
 

"Hiszem, hogy a boldog lányok a legszebbek. Hiszek abban, hogy erősnek kell maradni akkor is, ha minden összedőlni látszik. Hiszek abban,hogy egyszer minden jobbra fordul és hiszem, hogy holnap új nap virrad.Én még hiszek a csodákban..."

Egyre jobban kezdek hinni a sorsszerűségben.Vagy a véletlenekben.Fogalmam sincs mi történik körülöttem,de azt hiszem,visszatértem a régi önmagamhoz és hihetetlenül boldog vagyok...=Đ 
Mivel nem tudok józanul gondolkodni illetve írni,inkább hallgassatok egy kis zenét...^^

 

"Míg a leány kicsi,szereti a babát, a fiú pedig a lovaskatonát. 
Mikor felnőnek megfordul a játék, fiú szereti a babát, a leány meg a lovaskatonát..."

♥

Húú,gyerekek király volt ez a nap! =Đ Csak ülni nem tudok normálisan...xĐ
Ma korizni voltunk Szegeden az osztállyal és minden bizonnyal mondhatni,hogy fenomenális volt...=D Nagyon élveztem a korizást.Rájöttem,hogy ahányszor csak a pályára lépek,mindig újra tanulok korizni.Tehát sosincs olyan,hogy én úgy lépjek jégre,hogy húú,most én akkor ezt tudom.Nekem ez valamiért kimarad az életemből...=D
12-ig bírtuk az iramot,utána a Napfény park volt betervezve egy pizzázással egybekötve,csak az ofő nem szervezte le előre,így bebuktuk.Szóval a többiek visszamentek Makóra pizzázni./Cseppet ki voltam akadva...>.</ Szóval mi ottmaradtunk full éhesen a semmi közepén.Bravo.Ráadásul azt sem tudtam,hogy van az a nyavalyás Moszkva tér...
Elég sok időbe telt,mire oda eljutottunk,de legalább tudtam venni kaját is.Még jó,nem volt kedvem éhen halni,úgy csütörtök délután...=D
Kis bolyongás után beérkeztünk a célba alias a Szegedi Tudományegyetem Élelmiszermérnöki karára.Itt rengeteg minden volt még leírni is sok...=D Lényeg az,hogy láttuk,hogy csinálják a csokit ^^ És zsemlét is sütöttünk =Đ
Jó későn értünk haza.De annyira fáj mindenem.Bár ezt leszámítva jó nap volt.Holnapra milyen izomlázam lesz,jesszus,bele se merek gondolni...xĐ

Mindenki követ el hibákat,elvégre emberek vagyunk.De az emberek elismerik ha hibáztak és tudnak bocsánatot kérni.Mint ahogy mi is.Beismertük,bocsánatot kértünk,töröltük.Nem tudom mit várnak még...
Igazából azt sajnálom,hogy csak ilyenkor tart össze az osztály.Ha valakit szidni kell,a többieket ráuszítani.Egy elkezdi és a többi megy utána.Az meg egyenesen nevetséges,hogy valaki a pasiját küldi rám,meg olyanokat állít,hogy csak na...Persze,oké,megértem a felháborodást,így utólag visszanézve tényleg elvetettük egyeseknél a sulykot,bár viccnek indult.De szerintem túlságosan fel lett fújva az ügy..Megkaptam a magamét,oké.De azt hiszem,senki se tökéletes.Azok,akik meg támadnak és nagy a szájuk,nézzenek magukba,bennük is találna az ember hibát.Ha meg valaki akar még valamit hozzáfűzni,esetleg tovább oltani,annak ellenére,hogy az ofő és kérte,hogy zárjuk le,akkor az személyesen nekünk mondja,ne pedig úgy küldözgessen oda valakiket,akiknek közük sincs az egészhez,mert nem érinti őket.
Egyébként ilyenkor eszembe jut,hogy mennyi mindenkire lehetne ujjal mutogatni,ezért vagy azért.Csak mégsem tesszük.De vajon miben mások ők,mint én,vagy akár Lizz.Oké,talán nem csinálták azt amit mi,de csináltak mást.És mégsem szól be nekik senki.Nem haragszanak rájuk,pedig lehetne.Én ezért nem szeretek vitázni,vagy haragban lenni bárkivel is.Persze,van olyan,de csak pár napig,utána újra szent a béke.Azt hiszem,a legtöbb emberből nem csak a humorérzék hiányzik,hanem az empátia is.
Mellesleg ilyenkor derül ki,hogy ki az igaz barát és ki az,aki csak látszólag az.
Meg az egy dolog,hogy most ilyeneket írtunk,hülyeségből.Az már teljesen más,hogy nem azt gondoljuk az illetőről.Azt hiszem,ennyi elég is volt,nem szaporítom a szót illetve betűt,mindenkitől bocsánatot kértünk innentől mindenki maga dönti el,hogy hogyan áll hozzá.Továbbra is haragszik és hadjáratot indít ellenünk,vagy túllép az ügyön és értelmesen áll hozzá.
Azt hiszem,mindenkinek jár egy második esély...

Hihetetlen,mennyi minden történik...=D Főleg mostanában...^^
Csütörtökön kezdtek felpörögni a dolgok =D Aliz itt volt nálam és hajnalig dumáltunk.Sohasem hittem volna,hogy valaha is ilyen jóba leszünk...=D De én hiszek abban,hogy egyes emberek nem véletlenül lépnek be az életünkbe...^^
Pénteken zűrzavar volt azzal kapcsolatban,hogy mikor menjünk Makóra.Ugyanis az volt tervbe véve már 2 hete,hogy megyünk az IQ-ba partyzni ^^
És ez sikerült is ^^ Ott volt Ben,meg Bozsek Márk.Igazából miattuk mentünk,mint gondolom a lányok többsége is =Đ Én alapon Márkot tartottam helyesebbnek,mert ugye szőőke meg minden,de Ben akkor is szexibb ^^
Nagyon jó volt a buli.Ez abból is látszott,hogy négyre értünk haza =Đ
Hál' istennek sikerült úgy belopózkodni Alizékhoz,hogy ne ébresszük fel a népet ^^
De reggel sikeresen elaludtam.Épphogy elértem a fél 11-es buszt.Azt is úgy,hogy a tatája találta ki,hogy menjek bicajjal.29-kor estem be a pályaudvarra,de elértem...Akkora mázlim volt...=D
Hazaértem és aludtam.Egészen ötig,akkor ugyanis felébresztett anya,hogy szedjem már össze magam,mert nemsokára indulunk vacsira.Akkor csapott belém a felismerés,hogy ma megyünk Makóra Kisbagolyba Ticáékkal és a baráti társasággal.Jó volt,meg a kaja is finom volt,csak egy évszázad volt,mire kihozták...=/
Fél 11 körül értünk haza.Anyuék átmentek a bálba,mert közben az is zajlik.Lehet,hogy nekem is át kellene menni.
Azt hiszem,indulok is =)

 "Voltál már úgy, hogy azt akartad mondani, hogy persze, hogy veled tartok, ha mész, és mégis csak egy grimasz meg egy makacs "mégsem megyek" lett belőle? Hogy némán ültél, mikor nyelved hegyén izzott a szó: "szeretlek". Hogy a meleg ölelés helyett ijedt távolságtartásba burkolóztál? Hogy valakinek azt mondtad nélküled is boldog, leszek, menj csak, hátra ne nézz, és a kemény szikla porrá hullt, mikor elhagyott. És csacsogtál már legjobb barátodnak máshoz fűző szerelmedről, lelked mélyén vágyva, hogy csókjával tapassza be a szád? És kezdtél már úgy mondatot, hogy most elmondom az igazságot neked, s a szerelem színeit lecsupaszítva, csak valami halovány képet festettél érzéseidről, nehogy nevetségessé válj? Mondta már a belső hangod, hogy nem jött még el az ideje, és később azt, hogy elmúlt? Nevettek-e már ki azért, mert szerelmet vallottál? Vajon képedtél-e már el azon, hogy nem csak egy szerelem van a szívedben? Rákiáltott-e már etikai értékrended, ne tovább, nem szabad így szeretni, és féltetted-e már szerelmed attól, hogy életed túl bonyolult? Ébredtél-e már arra, hogy szíved igazgyöngyeit olyannal osztottad meg, aki nem bírt rá vigyázni. És volt-e bűntudatod, amikor a másik, kit megszerettél, neki már csak szűkmarokkal mért üveggyöngy jutott?És gondolkoztál-e már,hogy mi az amit igazán szeretnél...? "

Táncolhatnékom van.Legszívesebben körbetáncolnám a falut.Úgy érzem,végre szabad vagyok.Nincs aki korlátokat szabjon és hihetetlenül felszabadító érzés.Eddig volt egy lány az életemben,aki "nyomás alatt tartott".Korlátolt.Sok mindenben.Rég éreztem már ilyet mint most.Bár ezt két dologra értem.Túlléptem azon,ami egy hónapja történt és kezd visszajönni az életkedvem,aminek felettébb örülök =Đ
Ma történt pár olyan dolog,ami nyomot hagyott bennem.Nem,most nem arra gondolok,hogy a matekot nem tudtam és akkora karó lesz,hogy kilóg a naplóból.../Bár az is nyomot hagy bennem.Vagyis ha legalább nyomot hagyna akkor picit tudnám azt a nyavalyát,de nem.Mindegy,ebbe most nem megyek bele./
Sokkal fontosabb dolgok.Azt hiszem,véget ért,egy "barátság". De tudjátok hogy van ez.Ha egy ajtó bezárul,kinyílik helyette egy másik. =)
Azt hiszem én is így jártam.Egy sokkal jobb lehetőséget kaptam,amivel végül éltem is.És remélem,nem fogom megbánni.Ha mégis,akkor legalább tudom,hogy én megpróbáltam és nem jártam még egyszer úgy,mint anno... ^^
Azért elég jó,hogy negyed 1-kor még itt filozofálok a hülyeségeimről nektek,mikor holnap versenyre kéne mennem.Ugyanis szombaton van a városismereti és 7-kor kell kelnem.Este meg ünnepeljük Csilla szülinapját a Fényesbe.Nagyon várom,csak kérdés az,hogy lesz-e erőm végigbulizni az éjszakát...=)

A látszat néha csal.Sőt,a látszat gyakran csal.Vannak emberek,akikről azt hisszük,hogy barátok,holott semmi jelét nem mutatják ennek.Folyton keresztbe tesznek,átvágnak és arra megy ki a játék,hogy nekem legyen a rossz és csak a saját érdekeiket nézik.Barát az ilyen? Gyakran teszem fel magamnak a kérdést.Egy barát,akarom mondani egy igazi barát,nem kényszerít arra,hogy válassz 2 ember között akit nagyon szeretsz.Tudom,hogy nem lennék képes rá.Vagyis de.Csak attól tartok,hogy nem azt a "barátot" választanám aki kérte,hogy döntsek...Az igazi baj az,hogy "ezt a játszmát már eljátszottuk egyszer".Akkor se örültem túlságosan,sőt,sikerült elérni azt,hogy tökéletesen összetörjek.Két szék között a földre estem.Most nem akarom még egyszer elkövetni ugyanazt a hibát.Jobban átfogom gondolni és a szívemre hallgatok.Néha a leghelyesebb és a legfájdalmasabb dolog ugyanaz.Csak jelenleg nem tudom melyik a helyes,de mindkettő fájdalmas,abban biztos vagyok.
Nem szeretek döntéseket hozni.Nagyon nem.Bár nem sokszor kényszerülök erre hál'istennek.Azt hiszem,abba bele is halnék.
Egy szó mint száz,arra kéne rájönnöm,hogy mit csináljak,hogy jó legyen és a lehető legkevésbé legyen fájdalmas és én is boldog legyek.Igen,azt hiszem tudom,hogy melyik az az út,amelyikből több hasznom származik és kiül a mosoly az arcomra.Már csak az a kérdés,hogy van-e merszem megtenni,illetve kiállni magamért...
 

Véget ért az őszi szünet is,de gondolom ez mindenkinek feltűnt...=Đ
Elég mozgalmas volt a számomra,de ezt mindjárt olvashatjátok is ^^
Hétfőn csupán annyi volt,hogy a temetőben voltunk és megemlékeztünk a halottakra.
Kedden korán keltem,mert mentem anyuékkal mentem a nagykerbe és ott elvileg segítettem nekik összeszedni az árukat,de jóformán csak magamnak válogattam a dolgokat...^^
És ismételten bebizonyítottam,hogy nálam kétbalkezesebb ember nincs a világon.A boltban mikor pakoltuk ki az árut,egy sampon ferdén állt és megakartam igazítani,de ahelyett,hogy normálisan megállt volna leesett egy másik samponnal társulva.És ha ez nem volna elég,össze is tört,szétcsapódott a sampon,meg ráment a nacimra és a cipőmre is.
Próbáltam jóvátenni,de ahogy engedtem volna a felmosóba vizet,félrement és kilocsoltam a felét.Nagynehezen feltöröltem,de átestem a felmosórongyon és lehorzsoltam a könyökömet is.Satöbbi,satöbbi.Még szép,hogy anya kiborult,de azért szerdán elmehettem Szegedre a csajokkal.Még jó,hisz annyira vártam már.Előszöris Dinával mentünk plázázni és mikor megérkezett Alíz /A hősszerelmével együtt...xĐ/ akkor beültünk a moziba a Könnyű nőcskére.
Természetesen utána tűnt fel,hogy a film feliratos,de utána már mindegy volt...=D
Későn értem haza,de megérte =Đ
A csütörtök szintén abból állt,hogy találkoztam a társasággal,meg bevittük a gépemet szerelni.Még mindig ott van,most a régiről írok.
Timi egyből talált kifogást az öltözetemben,elsősorban a kalapom nem tetszett neki,meg hadd ne soroljam.Meglehetősen szarul esett,hogy mindenbe belekötött...=/
Az este viszont a bulizásé volt,Ticával és egy csapat fiúval/Az öccse,a legjobb haverja meg a szomszéd fiú/ mentünk a Halloween partyra a Kelemenbe.Ez afféle "karkötős" buli volt.A piros a foglaltat jelezte,a zöld volt a szabad és akin kék karkötő volt,az azt üzente vele,hogy mindent bevállal.Én zöldet kértem,de később valakitől kaptam egy kéket is.Jöttek is oda jópáran,de leráztam mindenkit azzal a dumával,hogy azért kaptam ezt a  kettőt,mert a piros elfogyott. ^^
Pénteken sem volt pihenés,hajnalban keltem,mert Budapest volt célba véve.Nyáháhá,hogy én mennyi ruhát vetteeem ott ^^
Szombaton szülinapi ebéd volt mamáéknál,az én drága tatám 73 éves lett =)
Apropó szülinapok...November 9. is fontos dátum ebből a szempontból,mert akkor született Csilla ^^ Kedden megyek is hozzá és felköszöntöm =Đ
A vasárnapom nem éppen úgy alakult,mint terveztem.Volt egy kis összezördülés anyummal és itthon maradtam...=/
Egyébként délután jöttek a nővéremék és áá,még mindig odáig vagyok a pocakjáért =D
Komolyan mondom,alig várom,hogy megszülessem a baba ^^
Viszont úgy eltelt a szünet,hogy jóformán semmit sem tanultam...Jó,mondjuk nem is igen tudtam volna koncentrálni,mert egyszeűen majd megőrülök,annyira fáj a fülem.Bár nem mindig,csak időnként nyilall bele a fájdalom,kb percenként...>.<
Holnap megyek orvoshoz vele,remélem addig kibírom.Anyu szerint vagy átszúrtam a dobhártyám,vagy középfül gyulladásom van.Én meg remélem,hogy csak huzatot kapott...
 

- Milyen színű a szomorúság? - kérdezte a csillag a cseresznyefát, és megbotlott egy felhőfoszlányban, amely gyorsan tovább szaladt. - Hallod? Azt kérdeztem, milyen színű a szomorúság?
- Mint a tenger, amikor magához öleli a napot. Haragosan kék.
- Az álmoknak is van színe?
- Az álmoknak? Azok alkonyszínűek.
- Milyen színű az öröm?
- Fényes, kis barátom.
- És a magány?
- A magány az ibolya színét viseli.
- Mennyire szépek ezek a színek! Küldök majd neked egy szivárványt, hogy magadra teríthesd, ha fázol. A csillag behunyta a szemét, és a végtelennek támaszkodott. Egy ideig így maradt, hogy kipihenje magát.
- És a szeretet? Elfelejtettem megkérdezni, milyen színű a szeretet?
- Pont olyan, mint az Isten szeme - válaszolt a fa.
- Na és a szerelem?
- A szerelem színe a telihold.
- Vagy úgy. A szerelem színe megegyezik a holdéval! - mondta a csillag.
Majd messze az űrbe bámult. És könnyezett...

Kezd újra zűrös lenni az életem...Mikor már úgy éreztem,hogy kicsit összekaptam magam és a nyeregben vagyok,kiderül,hogy mégsem és puffantam egy nagyot.
Sajnos ebben nem csak bizonyos események játszanak közre,hanem leginkább az emberek.
Az a baj az az emberekkel,hogy hajlamosak félreérteni dolgokat.Van,hogy nem akarunk megbántani senkit,ki mondunk valamit és egyből félreértik.Sajnos néha én is ilyen vagyok.
De most nem rólam van szó.Hanem van egy barátom,akit nagyon szeretek /Igen,minden hülyesége ellenére./ és nem úgy értelmezte a dolgokat,mint ahogy én gondoltam,szóval nagyon félreértette ezt az egészet.Nem azt kértem,hogy válasszon közülünk,hanem csak annyit,hogy nézze más irányból is a dolgokat.Más szemszögéből.Oké,értem én,hogy szerelmes meg minden és olyankor nincs más,csak a rózsaszín köd.A barátok meg sehol.
Ez a baj.Hogy ezt egyszer én is majdnem eljátszottam.Mindent hanyagoltam és csak egy személy létezett.Na ő is itt fogja elrontani.Hogy mire észbe kap...Bár mindegy,csinálhat bármit,attól még ugyanúgy szeretni fogom,hisz a barátom.Ha egyszer belopja valaki magát a szívembe,onnantól már igazán nehezen engedek el bárkit is...
A másik probléma.Fel kellene hagynom azzal,hogy "Nem jő az álom,de mégis várom".Mert ez így nincs jól.Egyáltalán nincs jól.Kéne találni magamnak valami elfoglaltságot,bár most épp sikerült.
Eddig a fotópályázatra készültem,tegnap megírtam a színdarabrészletet,ma belekezdtem az Egyiptomos pályázatba,közben még a rajzosat is csinálom.Szóval munka munka hátán,de remélem megéri....
Közben rájöttem,hogy mi az ami szeretnék lenni az újságírón&fotóson kívül.
Pszichológus.
De tényleg.Úgy érzem alkalmas volnék rá.Persze,most sokan gondoljátok magatokban,hogy "ha a saját élete sincs rendben,hogy segítene másokén?"
Erre igazán egyszerű a válasz.Az én életem attól javul,ha másokon segíthetek.Én abban lelem örömöm,hogy tanácsokat osztogatok az embereknek,meg én az a fajta vagyok,akinek mindenki kiöntheti a szívét.Az empátia is megvan bennem,majdnem minden ember iránt./Aki iránt meg nincs meg,az sürgősen gondolkozzon el,mert annak igen nyomós oka lehet.../
Szóval,egy újabb karrieri lehetőség.Mert ahogy elnézem,fizikus nem lesz belőlem...=Đ

Ui:Itt egyébként a mai történésekre céloztam.Vagyis:
Tantárgy:Fizika.Osztály:31fő.Dolgozat írók száma:27.Ebből karó:22. Azért jó kis osztály,sok okos gyerekkel...^^

"A hét véget ért végre indulj hát el, te döntesz merre ébredsz ha a nap kel már fel."
Na mit történt veletek? =Đ Lehet,hogy izgalmasabb volt a hétvégétek mint az enyém...=Đ
A péntekre már alig emlékszem.Kb ennyire volt izgalmas...^^
Egyedül azt tudom,hogy visszakaptam az ellenőrzőm,meg nem dumáltam annyit,mert fájt a beszéd./Már leírtam az előző posztban,hogy miért./
Bríí mondta,hogy a Children of Distance a Plázában lesz,akartunk is menni,csak nem jutottunk el odáig,így hát maradt a rajzszakkör.Az volt a feladat,hogy a pályázatra készítsünk valamit.Én úgy döntöttem,hogy festek.Sajnos Benji is úgy döntött és az lett a vége,hogy egymást festettük össze...=Đ
Szombaton hajnalban felébredtem,hogy úristen,el fogok késni a suliból.Kellett pár másodper,mire felfogtam,hogy szombat van és visszaaludtam.Itt is látszik,hogy "kissé" stresszes vagyok a suli miatt...
Délben ébredtem fel végül,de nem is akárhogy,hanem a nővéremnek köszönhetően.Az a dilinyós belopódzott a szobámban.Elsomfordált az ágyamig,odáig ahol én aludtam az igazak álmát és rettenetesen hangosan kiabálta,hogy -Ébresztőőőőőőőőőőőőőőőőőő!!!
Azt se tudtam hol vagyok.Csodálom,hogy nem kaptam szívinfarktus,de szerintem nem sokon múlott...
Délután jóformán csak vele voltam,hol bent,hol kint.Épp a tetőt építik nálunk,ő is ennek révén került ide,mert a vőlegénye ács. /A Zsóóóti xĐĐ/
Öt óráig szórakoztattak,utána hazamentek.Közben kivágtam a Joy kuponokat is,mert nemsokára kezdődnek az akciók és nem kéne lemaradni róla.
Hmmm...Kíváncsi vagyok anya mikor jön már haza.Átugrott a boltba,én meg megkértem,hogy hozzon egy kis rizses csokit ^^ Nagyon rá vagyok kattanva az ilyen nasikra,de remélem nem fogok tőle elhízni...=/
Ja meg rátelefonálok már,hogy májast is.
Okés,ez meg volt.Cseppet sem nézett apu hülyének...xĐ
*Hívom a vezetékest*
Én: -Szia apa,ott vagytok még? Upsz,ez hülye kérdés volt,ha a felvetted a vezetékest,valószínűleg ott vagytok...
xĐĐ
Na,akkor már nem fogok éhen halni ^^
Amúgy visszaolvastam a régebbi posztokat.Mármint a tényleg régieket.És fúú...xĐ El sem hiszem,hogy azokat én írtam...Nem ismerek magamra,de most nem jó értelemben.Istenem,mekkora hülyeségeket tudtam összehordani.Alig akadt egy normális bejegyzés.Most nem azért,de szerintem sokat változott a blog,mint ahogy azt leírtam pár poszttal ezelőtt is.Kevésbé vagyok szétszórt,kevesebb olyan poszt van,ahol csak zagyválok valamiről,a nagy része értelmes.De remélem,ahogy növök,egyre jobb lesz a blogom,egyre lényegesebbeket írok és remélem megmarad az írás iránti szenvedélyem...=)

Nah,ehhez is csak én értek,hogy percre pontosan lekéssem a sorozatom...^^
Most értem haza a fogorvostól és nagyon nyűgös meg hisztis lettem,de nem csoda.Alapon semmi bajom a fogszabályzómmal,de ilyenkor ölni tudnék,mikor állítanak rajta...
Előtte meg reneszánszon voltam.Nagy öröm.Matek meg nem volt ma,nem ért rá a tanárnőm.
Szóval nem egy túl csodás napom volt,bár ha ezeket leszámítjuk egész tűrhető...=Đ
A törióra nagy része is elmaradt,mert ünnepség volt.Ja,meg jelentkeztem valami vacakra =Đ Színjáték féle.Én leszek a Hercegnőőő =Đ Na meg Alíz,de az másodlagos...^^
Fú,még az IDB-s plakátot is meg kéne keresni,meg meg kellene csinálni.Ma összeírtam a teendőimet magyaron és rájöttem,hogy egy csomó mindennel csúszok...
Igazán rám férne már egy kis pihenés.De egy darabig most nem,talán csak a hétvégén.
Talizni kéne a barátnőimmel,mert ránk férne egy kis megbeszélés,hogy kivel mi történt.
Amúgy kissé olyan,mintha ezt a posztot most magamnak írnám,afféle "gondolat-összeszedésként.De mostanában túl sokat filózok amúgy is a dolgokon.Főleg olyanokon amiken nem kéne.De hát tudjuk,mindig a tiltott gyümölcs a legédesebb...=ĐĐ
Jajj és közben még Milándrága is itt sokkol azzal,hogy fejtsem meg a rejtjeleket.Ahan.Este 10-kor.Full fáradtan.Nyűgösen.Félig alva. Okos =Đ
Amúgy egy hónapja nincs büfé és ezáltal kávé sincs.Remélem mihamarabb meggyógyul Móni.Meg én is,ugyanis még mindig beteg vagyok.Főleg most,hogy nem láttam egy részt a sorozatomból..=P

Komolyan mondom,kész káosz az életem pár napja.Kiakasztó.Elegem van,hogy mióta szingli vagyok,mindenki felvesz msn-re és agyba főbe dicsér,meg könyörög,hogy talizzak vele.Elegem van,hogy egy csapásra,mindenki szeret meg bájos, aranyos, kedves, lenyűgöző, elbűvölő, mesés, gyönyörű, csinos és isten tudja még mi vagyok.
/Ja meg hasonlítok egy tavasztündérre...Én mondom,minden vágyam az,hogy egy tavasztündérre hasonlítsak...xĐĐ >.</
Ez nekem sok.Én nem ehhez vagyok szokva.Persze,nem baj,ha dicsérnek,na de ez akkor is sok.Egyszerűen csöpög...Persze,két nap után egyből imád,meg isten tudja mi...A tegnapom is...Érdekes volt,maradjunk annyiban...
Ma nem voltam suliban,mert két temetésre voltunk hivatalosak...=/ Meg holnap is kéne menni,de oda csak a szüleim mennek,én nem.Egyébként szeretem az őszt,csak az a tapasztalatom /Több évre visszamenően/ hogy ilyenkor hal meg a legtöbb ember és ilyenkor szakít a legtöbb pár...Amúgy meg szeretem az őszt,csak ne volna hideg... >.< Meg eső.Álmosító ez az idő is.Semmi kedvem reggelente felkelni...=/
Holnap reggel is IDB,de még az a mázli,hogy nem kell korábban kelni,mert úgyis beér a buszom fél 8-ra. Na de most megyek inkább sorozatot nézni,Pusziii

Rájöttem,hogy semmi értelme annak amit csinálok.Mármint,hogy teljesen magam alatt vagyok,mert elhagyott az,akit a legjobban szeretek.Két hete sírok,meg azóta semmi életkedvem és ahogy anya is mondta, használhatatlan vagyok.Most jött el az a pillanat,hogy úgy érzem,hogy kezdeni kéne valamit az életemmel és felhagyni ezzel a semmit-sem-csinálok-és-kész-lelki-beteg-vagyok üzemmóddal...Csak nagyon nehéz...Anya szerint mazochista vagyok,mert élvezem,hogy szenvedhetek.Lehet,hogy pszichológusnál volna a helyem.De most egy időre elegem van az orvosokból.Valamelyik nap voltam,mert beteg vagyok.És nem csak fizikailag,lelkileg is.Oké,z megfázásra írtak gyógyszert,de a másikra hiába írnának,azon csak egyvalaki tudna segíteni.De ő meg nem fog...Persze,elhiszem,hogy most tök depisnek tűnik ez az egész,de amúgy nem.Igazából csak az a baj,hogy össze vagyok zavarodva.Még nem volt időm feleszmélni.Csak szimplán sodor magával az élet és én meg most olyan vagyok mint egy magatehetetlen bábu,aki nyakig vízbe van és reméli,hogy nem csapnak össze a feje felett a hullámok...

Mint látjátok,változott a blogom neve.Ez azért van,mert úgy érzem már egy ideje,hogy az életem is változik folyamatosan.Már nem az a lány vagyok,mint másfél éve,ugyanis akkor kezdtem el írni ezt a blogot.De azóta rengeteg minden megváltozott az életemben.Először is az,hogy új sulit kezdtem és elhagytam a régi becenevem,vagyis a Nettyt.Erre azért volt szükség,mert volt már egy Netti az osztályban,Zsani meg még nem,így csak szimplán Zsaniként mutatkoztam be.Tehát más lett a nevem és a stílusom is más lett.De ez még csak az első kör volt.Eleinte minden rendbe volt az életemben,szárnyaltam,két méterrel a föld felett jártam és lehet,hogy álomvilágban életem,de még most is,amit én cseppet sem bánok.Bár ahogy elnézem,ez egyeseknek nincs ínyére és nem tudják ezt elfogadni.Pedig sokkal jobb mint,szürkének látni a világot.Szeretem,hogy nagy a képzelő- és az akaraterőm és ezáltal olyan dolgokra vagyok képes,amikre mások csak legyintenek,hogy áhh,úgyis lehetetlen,nem tudod megcsinálni.
De mégis megtudom tenni és semmi egyéb titkom sincs,csak annyi,hogy hiszek magamban.
Bár nem mindig ilyen egyszerű az élet.Folyamatosan harcolunk mindennel,nem volt még olyan nap /Legalábbis az én életemben/ amelyiken még ne kellett volna küzdenem valamiért./Most speciel az egészségemért küzdök,de ebbe ne menjünk bele./
Ám van olyan is,hogy hiába küzdünk,mégis elbukunk.Ez ilyenkor nemcsak az akaraterőn múlik /Tegyük fel,hogy minden tőled telhetőt megtettél ám mégse sikerül/ hanem a szerencsén is.
De ilyenkor nem kell a padlón maradni,meg kell tanulni felállni.Talán segítséggel,talán anélkül.
És küzdenünk kell az álmainkért,hiába gondoljuk azt,hogy nem,nincs tovább,kilátástalan a helyzet.Ez nem így van,mindig van tovább.Több ezer út vezet a boldogsághoz,de neked ebből csak egyet kell megtalálni és azt követni.És legfőképp hinned kell abban,hogy sikerülni fog neked.Nem másnak,Neked.
Mert tudod,egyszer egy bölcs ember azt mondta:
-Célozd meg a Holdat! Még ha el is hibázod,akkor is a csillagok közt landolsz!
És lám,milyen igaza volt... 

Jajj istenem,lehet még rosszabb ez a nap? Hát erősen kétlem...Már a reggelem nem olyan volt mint terveztem.Vele álmodtam.Azt,hogy megint találkoztunk és itt volt nálunk,meg hogy aludtunk.De úgy,hogy én az ágy egyik végébe,ő meg a másikba.Ám egyszer csak közelebb húzódott és átkarolt én meg hozzábújtam.És ekkor felébredtem,arra,hogy tényleg átkarol valaki.Egy pillanatra,az álomtól kábultan,azt hittem,hogy ez az álom a valóság,de pár másodperc múlva villámként csapott belém a felismerés,hogy csak anyu az...
Mondta,ahogy keljek,csinált reggelit.Szó nélkül kikeltem az ágyból és az asztalhoz vánszorogtam,majd idegölő monotonitással elkezdtem csócsálni a bundás kenyeret.Ahogy ott ültem szótlanul,legördült egy könnycsepp az arcom.És még egy.És még egy.Anyu is észrevette és kérdezte,hogy mi a baj,de én csak megráztam a fejem és annyit mondtam válaszul:-Megint vele álmodtam...
A buszon majdnem elaludtam,csak az gátolt meg,hogy majdnem megfulladtam a köhögéstől...Ez igencsak megkeserítette a napomat.Rajzon még csak-csak elvoltam,de kémián kihívtak felelni...Egy az,hogy semmit sem tudtam,kettő,hogy hangom is alig volt.
Tesin próbálkoztam a kötélmászással több-kevesebb sikerrel,de megfogadtam,hogy mire kijárom a gimit,fel fogok mászni a legtetejére! =Đ
Matek előtt átugrottunk Gabival a boltba,mert én már komolyan mondom,nem bírtam tovább,hogy majd' megfulladok.Aztán a nap hátralévő részében mentolos cukorkán kellett élnem.Miért?Mert ha nem volt cukor a számban,akkor rám jött a rettenetes köhögés...Hetedik órában magyar volt és épp nálam volt a Neveletlen Hercegnő naplója 10. és improvizáltam...=Đ Úgy csináltam,mint aki készült,meg hozta,meg mittudomén,de lényeg az,hogy jól sült el a rögtönzés,az ötöst is megkaptam érte.
Negyed háromig tartott az óra,de én siettem a feles szegedire,mert muszáj volt bemennem azért a ruháért.Még hál'istennek ott lógott az üzletben,de felhívtam anyut és azt mondta,hogy meg ne próbáljam megvenni...Erről ennyit.Eddig is össze volt törve a szívem,de most aztán még inkább...
De sikerült túltennem magam eme hatalmas csalódáson,titokban abban reménykedve,hogy hátha mégis megkapom...
Korábban végeztem,mint ahogy tervbe volt véve.Már fél 6-kor Makón voltam.Brigi váltig állította,hogy van fél 6-os busz,de most teljességgel kijelenthetem,hogy NINCS.Apa jött be értem.Hazaértem és első dolgom,volt,hogy befeküdjek az ágyamba.Semmi mást nem akartam,csak annyit,hogy az emberek végre békén hagyjanak...Beszereztem egy kis kaját,egy könyvet,meg innivalót és befészkeltem magam az ágyamba.Könyvet olvastam egészen addig,amíg el nem kezdődött a Született feleségek.Azt megnéztem,utána elmentem fürdeni és gondoltam,feljövök blogolni.Mert kiolvastam a NHN összes részét és most másba meg nem igazán akarok belekezdeni.Azért szeretném,ha az én életem is olyan volna mint az övé.Kétbalkezes,ügyetlen,sok mindenben hasonlítunk és remélem,hogy majd az én blogom is happy enddel végződik,csakúgy mint az ő naplója...^^

Új szerelmem van.Tökéletes és még sohasem láttam nála szebbet.Első látásra beleszerettem.Már akkor tudtam,hogy kell nekem,mert nem tudok nélküle élni...Na,még mielőtt bárki is letámadna,tisztázzuk,egy gyönyörű szép ruháról van szó...=Đ Tegnap láttam a H&M-ben,de voltam olyan idióta,hogy nem vettem meg.Bár,anyuék kinyírtak volna érte tuti,szóval talán azért nem...De holnap ha törik,ha szakad,visszamegyek érte.Azzal álmodtam. ^^
Aztán arra ébredtem,hogy valaki egy plüssdelfinnel ütlegeli a fejem...Az értelmes unokatesóm volt,hajnali 10-kor.Nem akarta abbahagyni.Persze,hogy a fejemre húztam a takarót,de hát csak nem hagyta abba.Na ekkor már nekiálltam visítozni,hogy anyaaaaaa! De basszus,ő meg ellenem volt! Azt mondta,hogy fogjam magam és keljek fel.Semmi kedvem sem volt.Hajnalig buliban voltam,nehogy már ilyen korán keljek.Tudom,tudom,aki éjjel legény,legyen nappal is az.Amúgy szerintem ezt valaki nagyon elírta mert ez úgy van helyesen,hogy aki éjjel legény,az nappal fáradt...xĐĐ
Nem tudom,hogy csináltam,de valami csoda folytán visszaaludtam,figyelmen hagyva a kínzást....12 tájékán ébredtem ugyanerre,de akkor egy "-Hagyjál már békén,az isten áldjon meg!" kíséretében kiugrottam az ágyból és a fürdőszobába menekültem.
Elkészültem és kimentem a konyhába.Egy egész tömeget találtam ott.Akkor ugrott be,hogy jé,hát ma búcsú van.Ebéd után kimentünk mindannyian,de nem nagy szám volt.Azon kívül,hogy vehettem cukorkát meg mézeskalácsot,azon kívül semmi jó nem volt benne...=Đ Hamar haza is jöttünk.Nővéremék itt maradtak egy darabig nálunk és ment a duma ezerrel.Komolyan mondom,imádom őket...=Đ Meg annyira jól áll neki,hogy kismama.Ez most lehet,hogy érdekesen hangzik,de bájossá teszi a pocakja ^^
Bírom,ahogy beszél.Egyfolytában.Még nálam is durvább eset...=Đ
6 óra felé betoppantak Ticáék is,Juditék,meg hazamentek.Kis időn belül Tica meg én kereket oldottunk és bementünk a szobába,utána meg a búcsúba vissza.Ott összefutottunk Ancsával,egy kicsit beszélgettünk,meg hülyültünk,utána mindenki ment a dolgára,ami annyit takart,hogy én haza,Tica is,az öccséhez,Ancsa meg...Hát ő meg csak úgy ment valamerre...=Đ
Ja és simán megfagytam...Komolyan mondom,marha hideg volt.Ahogy hazaértem,az volt az első,hogy odadörgölőztem a konvektorhoz.Azóta ki se mozdultam a házból.Itt ülök és gépezek meg melegszem =Đ Holott mohát kellett volna gyűjtenem holnapra bioszra.Na nembaj,holnap reggel irány a Petőfi park...=Đ

Hát ez rettentő borzalmas...Ugyebár most olvasom a Neveletlen Hercegnő Naplóját újra és arra szántam el magam,hogy megnézzem a filmet.De azóta is csak borzongok...Már az első képkocka nem stimmelt.Nézzük csak...Miának nem barna a haja meg a szeme.Szürkéskék szeme van szőkésbarna hajjal.A haja nem göndör és hosszú,hanem rövid és egyenes.Ezek az alap dolgok nem stimmeltek...Túl léptem rajta,bár jelentősen lehangolt.Szinte semmi sem stimmel.Nem ugyanazok a vezetéknevek,pl Joshé,meg Lanáé,de amin kiakadtam,az az,hogy nem Amelia Mignonette Thermopolis Renaldi,hanem valójában Amelia Mignonette GRIMALDI Thermopolis RenaldO.Hát könyörgöm,normálisak ezek?! Meg szerencsétlen csaj,nem 15 éves,hanem 14,mikor megtudja,hogy hercegnő,és nem a nagyanyja közli vele,hanem az apja,aki mellesleg a filmbéli változatban már rég nem él...
És azt az istenverte macskát/Aki mellesleg nem fekete-fehér,hanem VÖRÖS/ sem Dagi Lui-nak hívják,hanem Kövér Lulunak!!!
Meg mi az,hogy Mia kocsit szeretene szülinapjára?! Hát a könyv szerint rettentően ellenzi őket,mert környezetvédő! Na ez röhej...A nevelőapja Mr O'Conell???!!! Az Mr. Gianini!!!
Persze az is elég durva,hogy úgy állítják be a dolgokat,hogy Grandmére JÓFEJ!Meg nem is így néz ki.Hanem ezeréves nanya,ráncokkal teli és nem "hamvas bőrű" negyvenes.Meg az is kamu,hogy 15 évig nem látta.Egy csomó nyarat nála töltött...Ugyanez igaz az apjára is.
Ja,meg az előbb még a 15. szülinapja volt,de már a 16. Az igen...Milyen gyorsan telik az idő...És a sofőrjét sem Joenak hívják.
Hé,mi a fenét keres az autószerelő műhelyben?! A könyv meg sem említ 10 epizód alatt,EGY autószerelő műhelyt se!
Kék csillámporos köröm? A színtelen lakkot se tűri,nemhogy ezt...! Lanának meg nem rövid,hullámos,sötétszőke haja van,hanem platinaszőke,egyenes,és hosszú!
És hol a testőrje,Lars?Az első pillanattól kezdve vigyáz rá.A könyv szerint.Na de ez a film egy rakás szerencsétlenség...
Komolyan mondom,hogy rettentően el van cs*szve...Nem tudom ki csinálta,de úgy ki tudott vele akasztani és ráadásul még a felénél se tartok...Hát,tényleg kész nemzeti hős leszek,ha végignézem ezt a rettenően igénytelen filmet,aminek a színvonala meg sem közelíti a könyvét,ami viszont felemelően csodálatos és nem említhető egy napon ezzel a förmedvénnyel...

 

Hihetetlen,hogy még ennyi idő után is képesek az emberek meglepetést okozni...
Leginkább az a baj,hogy túl optimistán állok hozzá a dolgokhoz és néha igen nagyot csalódok.Mindenkiben a jót látom meg először és nem is gondolok arra,hogy egyáltalán ártana-e nekem valaha is.Jó emberismerőnek vallom magam,de néha óriási baklövéseket követek el.Például,hogy mindenkinek adok második,harmadik,sőt akár negyedik esélyt is...
Ezzel az a baj,hogy rengetegen ki is használják.Igen,az a bizonyos kétszínűség...Pont az,akiről nem is gondolnánk,hogy egy szép napon újra elárul...De mint ahogy azt ma tapasztalhattuk,az isten nem ver bottal és végül az illető elnyeri azt amit érdemel...
Aztán van ennek másik verziója is,az,mikor egy embert egészen új oldaláról ismerhetünk meg.Például eddig nem sok jót feltételeztünk róla,holott akár az is lehet,hogy hajlandó kompromisszumokat kötni,csak úgy kell hozzáállni a dolgokhoz,hogy az mindkét félnek jó legyen.Így egészen új dolgok derülnek ki és az ember megmutatja azt az oldalát is,amit a másik eddig még nem is ismert,vagy talán nem is feltételezete,hogy egyáltalán ilyen oldala is van.Szóval,igen kellemes meglepetések is érhetik az embert.../Főleg ha jókor van,jó helyen és ezt használni meg értékelni is tudja./
De azon is meglepődök néha,hogy nem csak másokat ismerek félre,hanem néha magamat is...Sokszor nem tudom eldönteni,hogy mit is akarok valójában.Néha csak azután jövök rá,mikor már késő és nem lehet változtatni a dolgon.
De most elhatároztam,hogy "új életet kezdek".Valakitől kaptam egy lehetőséget,hogy más színben is feltüntessem magam,hogy nem is vagyok olyan "rossz",mint ahogy eddig azt gondolta.
Azt is eldöntöttem,hogy most már ha valakivel bármi bajom van,akkor azt megpróbálom értelmesen megbeszélni vele,nem üvöltözve,nem mérgesen és neki mondom,nem pedig a naplómnak panaszolom el,hogy ezmegez.
Szóval,most itt az ideje,hogy új életet kezdjek és remélem jobb lesz,mint az eddigi...