A kérdést jogosan tehetném fel,valami véget ért,vagy még csak most kezdődik? Azt hiszem,igazából mindkettő.A napokban elkeserítő és megdöbbentő hírt kapott az osztály:Az osztályfőnök Április 1-től elhagyja a gimnáziumot./Sőt,a várost is./
Ma 4-5. óra környékén kezdtek lehangolódni az emberek,néhányan a sírásig is eljutottak.
Szünetben Dórival és Gabival a táblát díszítettük,ám ez picit belecsúszott az angol órába is,amiből lett egy kis perpatvar.No,de most nem ez a lényeg.
~6. óra,matek.Síri csend,/A 10.C-hez mért síri csend.../az ofő belép az ajtón.Meglepettség tükröződik az arcán,mikor a táblára néz,azt hiszem,nem számított erre.
Itt még egész jó kedvem volt.A lányok átadták az ajándékot,majd bekapcsoltak egy videót,amit Zsófi csinált.Pillanatképek az osztályról,illetve hasonlók.Ami már nekem is sok volt,az az,hogy a Kiss The Rain volt alávágva.Valóban,nem egy vidám szám,viszont gyönyörű.Hát,kellőképp megtette a hatását,ebben biztos vagyok.Az osztály 80%-a teljesen elérzékenyült,ami nem is csoda,hiszen csak az osztályfőnökünket "búcsúztattuk" és elvégre csak szerettük. =)
Az óra hátralévő részét az udvaron töltöttük a napsütésben,amit úgy vettem észre,hogy kedélyjavító hatással volt az osztályra.
Viszont 7 óránk volt ma is,ezért még egy bioszt is végig kellett ülni.Eléggé hmm,hogy is mondjam,gonosz volt a tanár,mert ugyebár látta a csodaszép kisírt szempárokat,de még rátett egy lapáttal,amikor azt mondta,hogy ugyan már,két év/másfél év alatt megszeretni? + Hát,szerintem ti is jobban jártok meg én is jobbak járok ha nem leszek az ofőtök.Csak akkor vállalom el,ha nagyon muszáj. Ez a két mondat engem...nem is az,hogy szíven ütött,hanem csak szimplán bunkóságnak tartottam.
Miért ne lehetne megszeretni az ofőt,ilyen "kis" idő alatt is.Az,hogy őt nem szerette az osztálya,az valószínűleg nem véletlen...
Azt hiszem elmondhatom magamról/rólunk,hogy sokat tanultam/tanultunk tőle,még ha ezeket most nem is vesszük annyira figyelembe.Igazán sokat köszönhetünk az ofőnek minden téren,mert valljuk be,hogy kezdő létére,úgy,hogy mi voltunk az első osztálya,elég jól bírta a strapát. =) Na meg persze az osztályt is szerette,még ha néha nem is tűnt úgy.

Hát,igazán sajnálom,hogy itt hagy bennünket,de ne felejtsük el,nem a világ dőlt össze, és még úgyis látjuk egymást,mint ahogy azt megígérte.Az új munkához pedig sok szerencsét! =)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.