Hát, ez a hét gyorsan elszaladt.Hm,én viszont kevésbé tudok szaladni,mert annyira tönkre vágtam a lábam...
Mint azt már említettem,Ausztriában voltunk egy hétig,síelni.Ez idő alatt jobban megismertem az embereket,sok új barátot szeretem magamnak illetve felfrissítettem az emberi kapcsolataimat meg a sítudásomat is,természetesen. =D
Nagyon szeretek síelni.Azt hiszem,ez az egyik legnagyszerűbb sport.Ha jól csinálod,akkor nem annyira megerőltető,inkább szórakoztatva tart fitten.Nos,azt hiszem,én már az elején elrontottam azzal,hogy nem húztam megfelelő vastagságú zoknit,illetve vadi új síbakancsot választottam,így feltörte a lábam és jelentősen rontotta a síelés élményét.Kár érte.Bár,miközben síeltem,akkor nem arra figyeltem.Utána nyilallt bele az a katasztrofális érzés.De nem számított,nem pihentem egy napot se.Sőt,még jobban nekihúztam.Kíváncsi voltam meddig bírom,mikor esek össze.Hát,hál'istennek nem sikerült.Viszont egy kicsit büszke is vagyok magamra,hogy kibírtam jóformán megállás nélkül.Jó,persze az tény,hogy meg is haltam volna,ha elmegyek sítáborba,de nem síelhetek,hanem a szálláson kell dekkolni,mert fáj a lábam.Akkor inkább a pályán essek össze,még az is izgibb...
Vasárnap érkeztünk haza.Kicsit fura volt megválni a társaságtól,hisz voltak olyanok,akik már egészen a szívemhez nőttek ezalatt az egy hét alatt. =)
Fura lesz visszatérni az iskolapadba egy hét szabadság után.Naná,mikor az ember azt hiszi,hogy övé a világ,valami mindig visszarángatja a valóságba...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.