Elegem van...Elegem van mindenből,az egész életemből...Ma jött el az a nap,hogy rájöttem,teljesen elment az életkedvem...Jól gondoljátok,ezért nem volt blog.Mivel az elmúlt egy hétben csak össze-vissza szenvedtem...Hagytam magam sodródni az árral,mert nemigen tudtam mást csinálni...Kezd ott tartani a dolog,hogy nem érdekel szinte semmi...
Ez a nap is csak ráadás volt az egyébként is világvége hangulatomnak...A matekóra csak tetőzött...Már ott is majdnem sírva fakadtam...Nem,tudom,hogy azt hiszi nem figyeltem,de igenis figyeltem és ha felszólít is tudtam volna mondani,de mindegy...Higyjen mindenki amit akar...Most majd kapok egy szaktanárit...Mit tudok neki csinálni...? Igazából semmit...Nem értem mivel lesz jobb a világ,hogy most még azt is kapok...De ha megnézte volna legalább,hogy épp mit rajzoltam...Akkor talán tudná,hogy mennyire mélyponton vagyok...De ez van...Ha szaktanári,szaktanári...Szerintem attól még nem leszek semmivel se jobb...
A tesiórát is végigsírtam.Egyébként köszi Récynek és a többieknek akik ott voltak velem,igazán jól esett,hogy van még aki törődik velem...
Ugye említettem,hogy médián a 21 Grammot néztük.Hát őszintén...Tetszett,mert valahogy át tudtam érezni a hangulatát és aki látta,az tudja,hogy nem egy vidám filmről van szó...
Szóval a délelőtt mesésen indult,egyre jobban erősödött bennem az a vágy,hogy nem akarok élni...
Délután ismételten Récyvel voltam és mentünk a városismereti verseny eredményhirdetésére.Nem volt felesleges,mert elsők lettünk .Talán ez volt az a pont ahol egy kicsit jobb kedvem lett...
Rohantunk a fél négyes buszra,épphogy elértem.Mamáéknál szálltam le,mert megígértme neki,hogy ma elmegyek hozzá.Mivel mamáék a falu végén laknak,ott van egy mező féle,ahol most sok szép vadvirág van.Onnan szedtem egy csokrot mamának,de igazán szépet.Szerintem jobban örült ennek a kis kedvességnek,mint bármi másnak.
Ott eltöltöttem egy órát.Viszafelé is szedtem egy csokrot,azt meg anyunak,hadd örüljön ő is.=)
Rendet raktam itthon,felporszívóztam és úgy vártam haza,meg a nagy virágcsokorral.Teljesen le volt nyűgözve.=)
Miután még elvégeztem egy kis munkát,elindultam fürdeni.Úgy gondoltam jót tenne,ha egy ilyen nap után ázhatnék egy kicsit.A kádban relaxáltam kb egy órahosszáig és mit ne mondjak,nagyon jót tett...Valahogy már igazán rámfért...Borzalmas egy nap volt a mai.Bár lehet,hogy nem is inkább a mai,hanem most gyülemlett fel bennem az elmúlt napok feszültsége...Ha így van,ha nem,elég rég voltam már ilyen rossz hangulatban.De túl kell élni...Muszáj...Mégha néha nem is akarom...
De rájöttem valamire...Három szóban el tudom mondani,mit tanultam az életről: Mindig Megy Tovább...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.