2010.04.06. 23:58
.mégsosemláttamilyenszépnektescoparkolót. =Đ
Halihó,megint itt,immáron Hungaryról jelentkezem =Đ Igenigen,a billentyűzet is magyar =Đ Elég fura volt visszaszokni rá...xD
Reggel indultunk 5-6 óra tájt.Összecuccoltam még amire tegnap este nem volt idő és nekivágtunk a nagyvilágnak.Én csak egyben reménykedtem:Nem hagyok ott semmit...xDD
1-2 óra után Szöszi(Emese) átült a mi kocsinkba,nem bírt már nélkülem meglenni...xD
Úgy megijesztett a drága,hogy szépen magamra borítottam a körömlakkot...De nemhogy magamra,még a telefenomra is jutott belőle...Na bravo...>.<
A telóm merülőben volt és jobb szórakozás híján feltaláltuk magunkat,hogy mi majd éneklünk...xD [Nem kell sajnálni anyuékat...=P xD]
Utána jött az,hogy átértünk a magyar határon,és boldogságom határtalan volt.^^
Nem álmodtam az életem,éltem az álmaim.Rájöttem,hogy semmi sem lehetetlen,csak akarni kell.Én bizony akartam.Nagyon.És sikerült... ^^ <3
Kecskemét tájékán elaludtam és egészen Szegedig hasznavehetetlen voltam.Nem csoda...=P
Mikor megláttam az én drága Lelecitym fényeit,megörültem nagyon ^^ Szó mi szó,hiányzott a saját ágyam,szobám meg még az otthoni levegő is ^^
Németország szép meg jó,de csak bizonyos ideig.Jó,nem mondom,hogy nem tudnék ott élni.Mert tudnék.Csak nem akarok...=)
Holnap suli van...Más vágyam sincs minthogy ott pilledjek az órákon...Inkább ki kéne pihennem az utazás fáradalmait.[Most úgy csinálok mintha nem aludtam volna legalább 6 órahosszát a kocsiban...xĐ] De hálistennek nincs első órám.Egy órával tovább aludhatok illetve álmodozhatok...Ez van,vissza kell térnem a szürke hétköznapokba...Ami néha nem is olyan szürke...^^
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
