Ez a poszt leginkább csak egy embernek szól,de mindegy...
Azért írom ezt most le,mert nem bírom már tovább,és marhára elegem van ebből az úgynevezett "érdekbarátságból"...
Mert eredetileg jól indult,imádtuk egymást,még közel egy éve...De minden változott...
Egyre többet szemétkedtél,s beszéltél ki a hátam mögött...De én csak tűrtem,és szégyen,nem szégyen,bevallom,futottam utánad,mert hülye voltam...Azt hittem,hogy ez a barátság lehet olyan mint rég,mikor még elválaszthatatlanok voltunk...De tévedtem.Méghozzá elég nagyot...Újra és újra visszaéltél a bizalmammal...De én mindig megbocsátottam neked,mert akkor is hülye voltam,mondván,úgyse gondolja komolyan...
Egy jóhiszemű naiv kislány voltam,akit könnyű volt kijátszani aljas módszerekkel.És én ebből semmit sem észleltem,olyan jól álcáztad magad...Előttem édes pofi voltál,a hátam mögött meg egy kígyó,aki kibeszél,és mindenféle alaptalan pletykákat terjeszt...Mert igen,ne is tagadd,tudom,hogy te voltál...De ezen a ponton besokalltam...Nem tudtam elviselni,hogy minden titkomat,amit csak neked mondtam el,továbbadtad fűnek-fának...
Ha hiszed,ha nem,nekem is vannak igazi barátnőim akik próbálták levenni a képzeletbeli szemüvegemet,hogy végre tisztán lássak,és észrevegyem miket művelsz,de nekem ez nem volt elég,mert nem hittem nekik.És még én védtelek meg,mondván,te ilyenekre nem lennél képes...Holott mégis...
Kijátszottál ellenem mindenkit...Ezért vesztem össze sokmindenkivel,mert azt hittem rosszat akarnak,holott te kavartál...Mostmár erre is rájöttem...
Nos igen,újabban még azt is megtetted,amire végképp nem számítottam...Tudod jól,a csütörtöki eset...
De tudod mit?Nem érdekel...Igen,jól látod,nem tud érdekelni,se te,se ő...Jah és ezúton üzenem L***-nek,hogy rá nem haragszom,mert nála ez volt az első ilyen eset...
De te már előttél jópár esélyt...És most csütörtökön talán az utolsót...
Én ezek után már képtelen vagyok megbocsátani...Nem csak ez miatt,hanem a napok,hetek,hónapok folyamán összegyűlt bánat és harag teszi...
De ha te úgy döntesz,hogy mégis beszélőviszonyban akarsz velem lenni,hát legyen...Lehetünk még haverok,akik csak egy köszönnek egymásnak és ennyi.Viselkedhetünk úgy mint két idegen,akik nem ismerik egymást... De barátnők már sohasem lehetünk...Nem akarom még egyszer elkövetni azt a hibát,hogy újra megbízom benned...
Nos igen,egy barátság csak akkor barátság ha azt mindketten táplálják,és ez részemről feléd mostmár elég kétséges...
Főleg ilyen msnes kiírások után...Ahogy elnézem,neked ez a kapcsolat nem jelentett túl sokat,ha ilyeneket kiírsz...De nem érdekel...Te tudod,te döntésed,csak az a baj,hogy előtte nem mérlegeltél...
Ahogy ismerlek,most az lesz,hogy az egész 9./*-t ellenem fordítod...Hát ez sem érdekel vedd tudomásul.Akik kedvelnek úgyis velem maradnak...
És tudod mit..Elegem volt,hogy a te árnyékodban éltem...Már régen a sarkamra kellett volna állnom...
Utóiratként csak annyit mondok,hallgasd meg ezt a számot,és mélyen gondolkozz el azon,hogy hol rontottuk el...
https://www.youtube.com/watch?v=tVJQDQNDEdg&feature=related
Na tudod már? Én rájöttem...Ott,hogy sokadjára is megbíztam benned...
 

A bejegyzés trackback címe:

https://suliboszi.blog.hu/api/trackback/id/tr381546998

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Anni. 2009.11.23. 19:42:47

=((
Szépet írtál.:)

Suliboszi 2009.11.23. 20:07:24

Általában minden szép,ami igaz... =(
süti beállítások módosítása