2009.08.03. 23:58
Egy akciófilm,ami nagyon valóságosnak tűnt...Talán túlságosan is...
Minden nap pótkocsis traktorral,(Mint amivel a munkásokat szállítják) (Nemröhög! xD Itt ez volt a menő járgány nem a Ferrari xD Mi is azt hittük milyen gáz lesz,de tök jó móka volt xD)szállítottak bennünket a nagyon messze lévő próbahelyig,csakhogy ne fárasszuk maginkat a kimerítő tánc előtt és után...
És ebből lett a baj...
Ami a legfurcsább:Reggel mondta Katinka,hogy nem akar ma táncolni,mire én mondtam neki viccesen,hogy:Ne aggódj,nem fogsz! De akkor még nem is gondoltam,hogy ez valóban így lesz...
Egy ugyanolyan napnak indult mint a többi...De fél tízkor teljesen más fordulatot vett az életem...Amíg az árokparton feküdtem,és a kórházban izgultam,volt időm átgondolni,mennyire értékes az ember élete...
Ahogy felszálltunk a pótkocsira,nekem sikerült nagyon jó helyre ülni.(Középső pad,hátsó vége)Mondta egy fiú,hogy cseréljünk helyet,mert ő cigizik.Mondom neki:-Most nem,ne haragudj.(Mint később kiderül ez volt a szerencsém,mert ott haltam volna meg... Valahogy megéreztem...)
Mikor mindenki fenvolt a mi csoportunkból,elindult a járgány...
Mentünk kb 20-30 métert mikor megtörtént a baj...(Én nem láttam,mert hátul ültem,meg nem is arra figyeltem,de a többiek úgy mondták,hogy a pótkocsit meg a traktort összekötő csavar vagy mi eltört/szétpattant)[És a traktor ment tovább,mi meg az árok felé elkeztünk gurulni] Gondolataimban el voltam nagyon mélyedve,nem figyeltem nagyon a külvilágra,meg a lábamon a sebet akartam beragasztani,mikor valami zajra lettem figyelmes és hátrafordultam.Ekkor láttam magam mögött a halálra riadt arcokat.Hirtelen nem tudtam mi van...Aztán már csak azt tudtam,hogy a földön,vagyishát a pótkocsi(Még az volt a szerencse hogy fedett volt az egész) oldalán fekszem,és takarom az arcom...Azt vártam mikor halok már meg...Éreztem,hogy többen is rámesnek...Egyszer csak abba maradtak a puffanások.
Pár másodpercembe telt mire felfogtam,hogy felborult a traktor és én élek,és egyben vagyok...
Elkezdtem nyúlkálni a kezemből kiesett üdítőért,de nem tudtam elkapni annyira nem volt lélekjelenlétem.Aztán láttam,hogy az előttem kiugró/futó fiú(Mellesleg az aki helyet akart cserélni)lába beleakad a szintén elejtett próbaszoknyámba.
Na ekkor kapcsoltam,hogy innen nekem is menekülni kéne,mert ha úgy van mint a filmekben és felrobban,(Bár a felborulást túléltem)de azt nem fogom...
Ígyhát semmivel sem törődve elkezdtem futni.Majdnem a tábor kapujánál voltam már mikor megláttam Bogit,és a nyakába borultam,és teljesen sokkosan elkezdtem sírni.
Ő leültetett,és elkezdtett nyugtatni.Aztán fél perc elteltével eszembe jutott,hogy a többiek vajon élnek-e még?És visszafutottam.Láttam,hogy Katinka ott fekszik az "árok" partján,és Zsuzsanéni(Tánctanár)ott van mellette,és próbál segíteni rajta.Mikor ezt megláttam,megint elkezdtem sírni,és úgymond "összeestem" ott helyben.
Ott feküdtünk egymás mellett zokogva és elkeztünk mindenfélét sikítani a sokktól.Például: -Haza akarok menni! -Nem akarok meghalni! -Mi lesz velünk? És ilyeneket kiabáltunk még.
[Vészhelyzet véget ért,Dr House következik...]
Aztán nagynehezen megnyugtattak minket..Mondták,hogy nem sokára jön a mentő,pár perc. 10 perc múlva tényleg jött,bár nekem óráknak tűnt...
Bevittek Topolyára az egészségházba kettőnket,meg még egy másik lányt.
Aztán átutaltak mindhármónkat Szabadkára a kórházba.
Engem és Nikit(Neki vállsérülése volt) az ortopédiára,Katinkát meg nem is tudom hová...
Mondta,hogy a mellkasom és a lábam fáj.A mellkasomra aztmondták,elmúlik magától,de a lábamat be kelllett fáslizni,jó mereven.(Nem is tudtam hajlítani.)
Katinkára nagyon sokat kelllett várni,mert agyrázkódás gyanús volt,de hálistennek csak megütődött a feje,és nem lett komolyabb baja. =)
[Dr. House véget ért,NCIS következik]
Visszaértünk,nagyjából mindenki feldolgozta az eseményeket.Bennünket elküldtek pihenni.
Egyszer csak beállít a tanárnő,hogy hoppáfel,irány a rendőrség;kihallgatás!
Megint mentünk Topolyára...De immáron a rendőrségre...xD
Negyed 5-kor értünk oda,és kb 8-ra vissza is értünk...=S xD
Aztán már nem sok érdekes történt...
Ennyi volt...
Mindenki azt kérdezi:-Ezt leszámítva milyen volt? Erre csak annyit felelek:Ezt leszámítva semmilyen sem volt.Ezzel együtt volt érdekes.Ha ez nem történt volna meg akkor ez lett volna:*Hazaérek*-Szia Kislányom! Milyen volt?*Ledobom a táskát a sarokba*Á jó volt.Semmi extra...*És behúzok gépezni*
Így meg:*Hazaérek*-Szia Kislányom! Milyen volt?-Fúúú hát képzjétek el[...]*És izgatottan mesélek vagy 2 órahosszáig...
Ilyen az élet...Ez azért kellett...Így szerintem mindenki átértékelte a saját életét...Én legalábbis biztosan....
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Norcikahh 2009.08.04. 20:45:19
Nettym örülök,h jól vagy:)
És sztem is kell 1 kis kaland,de:S
Mind1 az lényeg,h jó volt és,h élsz:)
Szeretés:)
Puszíí
Csicsi1994 2009.08.04. 21:29:52
De jó hogy nem lett nagyobb baja senkinek :)
Ha neked lett volna valami komolyabb bajod...asszem akkorát kaptál volna tőlem amiért miattad ÉN kerültem volna sokkos állapotba az aggódásért hogy AZT nem élted volna túl xD
Szal...szerencséd hogy ennyivel megúsztad mert akkor tőlem is kaptál volna xD :)
Jó hogy nincs komolyabb bajod :)
PuSzI (L)(K)
Suliboszi 2009.08.04. 22:06:33
A lábamat leszámítva xD
HogytemilyenlököttvagyCsicsim xD
