Rájöttem,hogy semmi értelme annak amit csinálok.Mármint,hogy teljesen magam alatt vagyok,mert elhagyott az,akit a legjobban szeretek.Két hete sírok,meg azóta semmi életkedvem és ahogy anya is mondta, használhatatlan vagyok.Most jött el az a pillanat,hogy úgy érzem,hogy kezdeni kéne valamit az életemmel és felhagyni ezzel a semmit-sem-csinálok-és-kész-lelki-beteg-vagyok üzemmóddal...Csak nagyon nehéz...Anya szerint mazochista vagyok,mert élvezem,hogy szenvedhetek.Lehet,hogy pszichológusnál volna a helyem.De most egy időre elegem van az orvosokból.Valamelyik nap voltam,mert beteg vagyok.És nem csak fizikailag,lelkileg is.Oké,z megfázásra írtak gyógyszert,de a másikra hiába írnának,azon csak egyvalaki tudna segíteni.De ő meg nem fog...Persze,elhiszem,hogy most tök depisnek tűnik ez az egész,de amúgy nem.Igazából csak az a baj,hogy össze vagyok zavarodva.Még nem volt időm feleszmélni.Csak szimplán sodor magával az élet és én meg most olyan vagyok mint egy magatehetetlen bábu,aki nyakig vízbe van és reméli,hogy nem csapnak össze a feje felett a hullámok...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.