Jajj istenem,lehet még rosszabb ez a nap? Hát erősen kétlem...Már a reggelem nem olyan volt mint terveztem.Vele álmodtam.Azt,hogy megint találkoztunk és itt volt nálunk,meg hogy aludtunk.De úgy,hogy én az ágy egyik végébe,ő meg a másikba.Ám egyszer csak közelebb húzódott és átkarolt én meg hozzábújtam.És ekkor felébredtem,arra,hogy tényleg átkarol valaki.Egy pillanatra,az álomtól kábultan,azt hittem,hogy ez az álom a valóság,de pár másodperc múlva villámként csapott belém a felismerés,hogy csak anyu az...
Mondta,ahogy keljek,csinált reggelit.Szó nélkül kikeltem az ágyból és az asztalhoz vánszorogtam,majd idegölő monotonitással elkezdtem csócsálni a bundás kenyeret.Ahogy ott ültem szótlanul,legördült egy könnycsepp az arcom.És még egy.És még egy.Anyu is észrevette és kérdezte,hogy mi a baj,de én csak megráztam a fejem és annyit mondtam válaszul:-Megint vele álmodtam...
A buszon majdnem elaludtam,csak az gátolt meg,hogy majdnem megfulladtam a köhögéstől...Ez igencsak megkeserítette a napomat.Rajzon még csak-csak elvoltam,de kémián kihívtak felelni...Egy az,hogy semmit sem tudtam,kettő,hogy hangom is alig volt.
Tesin próbálkoztam a kötélmászással több-kevesebb sikerrel,de megfogadtam,hogy mire kijárom a gimit,fel fogok mászni a legtetejére! =Đ
Matek előtt átugrottunk Gabival a boltba,mert én már komolyan mondom,nem bírtam tovább,hogy majd' megfulladok.Aztán a nap hátralévő részében mentolos cukorkán kellett élnem.Miért?Mert ha nem volt cukor a számban,akkor rám jött a rettenetes köhögés...Hetedik órában magyar volt és épp nálam volt a Neveletlen Hercegnő naplója 10. és improvizáltam...=Đ Úgy csináltam,mint aki készült,meg hozta,meg mittudomén,de lényeg az,hogy jól sült el a rögtönzés,az ötöst is megkaptam érte.
Negyed háromig tartott az óra,de én siettem a feles szegedire,mert muszáj volt bemennem azért a ruháért.Még hál'istennek ott lógott az üzletben,de felhívtam anyut és azt mondta,hogy meg ne próbáljam megvenni...Erről ennyit.Eddig is össze volt törve a szívem,de most aztán még inkább...
De sikerült túltennem magam eme hatalmas csalódáson,titokban abban reménykedve,hogy hátha mégis megkapom...
Korábban végeztem,mint ahogy tervbe volt véve.Már fél 6-kor Makón voltam.Brigi váltig állította,hogy van fél 6-os busz,de most teljességgel kijelenthetem,hogy NINCS.Apa jött be értem.Hazaértem és első dolgom,volt,hogy befeküdjek az ágyamba.Semmi mást nem akartam,csak annyit,hogy az emberek végre békén hagyjanak...Beszereztem egy kis kaját,egy könyvet,meg innivalót és befészkeltem magam az ágyamba.Könyvet olvastam egészen addig,amíg el nem kezdődött a Született feleségek.Azt megnéztem,utána elmentem fürdeni és gondoltam,feljövök blogolni.Mert kiolvastam a NHN összes részét és most másba meg nem igazán akarok belekezdeni.Azért szeretném,ha az én életem is olyan volna mint az övé.Kétbalkezes,ügyetlen,sok mindenben hasonlítunk és remélem,hogy majd az én blogom is happy enddel végződik,csakúgy mint az ő naplója...^^

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.